English breakfast before Christmas

Pár éve ősszel jártam a ködös-nyirkos Londonban. Egy olcsó kis garniszállóban laktam, a Tudor Court hotelben, nem messze a Paddingtontól. Harmadosztályú, zsúfolt kis hely volt, a világ négy égtájáról idesereglett vendégekkel. A nap fénypontja reggelenként az úgynevezett ’tipikus angol reggeli’ szervírozása és elfogyasztása volt. Emlékszem, amikor elém tették, borzadállyal figyeltem a szottyos fehér babot, a sült paradicsomot és gombát, a beazonosíthatatlan pürével a tányér szélén. (Mint később kiderült, zabkása volt. :))

 

A kiadós angol reggeli azóta az egyik kedvenc ételem lett, és valamilyen oknál fogva – talán mert napok hetek óta Agatha Christie téli és karácsonyi történeteit olvasom – nagyon megkívántam ma reggel is. Így hát nekiálltam elkészíteni a magam light-osabb variációját. A projectben segítségemre volt Ancsa - a legjobb barátnőm - által küldött képeslap. (Ancsa immáron fél éve él Londonban, és autentikus környezetben készül arra a tradicionális brit karácsonyra, amire évek óta vágytunk. ) A képeslapon az angol reggeli látható, a barátnőm kimondottan nekem szánta. A barátnőm egyike azon embereknek, akik nem csak szeretnek engem, de figyelnek is rám, tudják és jegyzik a vágyaimat, és amikor lehetőségük van rá, beteljesítik azokat, hogy igazi örömet szerezzenek vele. Ezért küldte ezt a képeslapot is, mely jó szolgálatot tett nekem.

A reggeli istenien sikerült, jól indult vele a napom. (mellesleg jól is folytatódott.) Az írek vagy skótok által preferált „black puddingot” (kicsi véres hurkák) kihagytam a kompozícióból, és a paradicsomot sem sütöttem meg. Zabkásához nem jutottam Magyarországon, és azt sem tudom, hogyan kell tálalni a bacon és tojás mellé, - ennek azért később szeretnék utána nézni.

Köszönöm, Ancsa, és boldog, pompás ízekkel teli karácsonyt kívánok Neked! /mert enni jó...:)/

“ To eat well in England you should have breakfast three times a day. ” (W. Somerset Maugham)