Kávé és könyv

A kávé és én a közelmúltban leszoktunk egymásról. Ez persze nem azt jelenti, hogy képes vagyok nélkülözni a pompás ízt és magát a szertartást. Rám már rég nem hat a kávé fiziológiailag. Nem élénkít, nem dobja meg a vérnyomásomat, és nem tart ébren sem. Pontosan emlékszem, hogy a gimnáziumi érettségim idején szoktam rá a „fekete levesre”, és akkor még valóban az volt a cél, hogy a hosszú évek alatt elmismásolt tanulást pár nap alatt behozzam, zsinórban történő tétel bemagolással.

Ahhoz a felismeréshez is közel két évtized után jöttem rá, hogy felesleges további méreganyaggal terhelnem a szervezetemet, van már benne elég, aminek kiürülésére – tartok tőle – kevés lesz a hátralévő időm. Így hát próbálom a káros szenvedélyeket minimálisra redukálni. S mivel én a kávét már régóta nem a hatásmechanizmusa, hanem az íze miatt fogyasztom, lépésenként szoktattam át magamat a csökkentett, majd nulla koffeintartalmú italra. Az első lépés a Ricoré  volt, majd a régi szép időkből ismert, Maci kávéhoz hasonlatos Otthon instant por. Így sikerült tudatos fogyasztóként eljutnom a cikória kávékhoz, vagyis a koffeintmentes változatokhoz. Azóta jobban alszom éjjelente és nem marja a csersav a gyomromat, illetve a tejes kávé élvezeti értéke is megmaradt számomra.

Na most jön a lelkendezős rész. Nincs jobb hely jelenleg Budapesten a kávézás maradéktalan és számtalan formájú élvezetére, mint a Frei kávézó a Libri Könyvesboltokban. És igen, ezt itt a reklám helye, s bár én nem kapok jutalékot – bár úgy lenne! – legszívesebben beköltöznék a Libribe és ott élnék. Szellemi és fizikai jólét ilyen csodás harmóniáját még nem oldották meg máshol ennyire frappánsan. Amíg a kedvedre való, csodás könyveket lapozgatod, addig számtalan érdekesebbnél érdekesebb kávé és tea aromáját élvezheted – előbbit  „decaf” változatban is. A Frei kávézó – legalábbis az Árkádban – mindig tele van. Egyrészt megfizethető, főleg a méregdrága amerikai láncokhoz képest (Starbucks, Coffee Heaven, Costa Cafe, stb...), másrészt hatalmas fantáziával találják ki az éppen aktuális havi ajánlatot, aminek nem lehet ellenállni.

Most például meg lehet kóstolni két olyan italt, melyeknek olyan az ízük, mintha az istenek számára találták volna ki az Olympos tetején. A karamellás must-kávé szegfűszeggel egyszerűen elkábít, és percekig csak mosolyogni tudsz bambán, olyan gyönyörűséges aromája van. A rózsadombi fahéjas tejhab, kekszbe áztatva ugyan nem koffeines készítmény, de mindez cseppet sem von le a hatványozott (köbre emelt) élvezetből. Jómagam egy időben el sem tudtam képzelni, hogy lehet olyan kávét inni, amit bármivel megfűszereznek. A Frei-ben azonban állandó italom lett a zanzibári szegfűszeg latte, vagy a jávai narancs mokka. Zseniálisan kreatív érzékelő bimbócskákkal rendelkezhetnek azok a baristák, akik ezeket a kávé-költeményeket megkreálták....!

A Frei kávézó az én kedvenc helyem, ünnep minden alkalom, amikor odamegyek. Oda szervezem a találkozóimat, bevásárláskor mindig találok indokot beülni. S bár legtöbbször tele van, érdemes várni egy-egy megüresedett asztalra vagy pultrészre, és megpihenni egy fél órácskát az isteni pörkölt bab illatában, a klasszikus, mégis kalandor módon berendezett enteriőrben. S azt említettem már, hogy földrészek, égtájak és országok egzotikus és autentikus süteményeit is árulják ezen a nagyszerű helyen...? J

http://www.cafefrei.hu/                                    

A Nyúl és a Sárkány

Idén január 23-án kezdődik a Holdújév, és a kínai horoszkóp szerint a 2011-es Nyúl évéből ekkor lépünk be a 2012-es új évbe, a Sárkány évébe.

Kínában ilyenkor a „Tavaszünneppel” (Chunjie) köszöntik a holdújévet. A rokonok összejönnek, az ajtókra pedig hatalmas vörös szerencseszimbólumokat tesznek, hogy egész évben óvják a család tagjait. Az emberek vörös tasakot (hong bao) ajándékoznak annak, akit tisztelnek és szeretnek, és papírpénzt raknak bele. Fontos szimbólum a narancs, mert a kantoni nyelvben szinte ugyanazt jelenti, mint az „arany” szó, így gazdagságot és jólétet hoz a házra.

Koreában már megkezdődött a Seollal, a nők beöltöztek a gyönyörű színes hanbokjaikba. Az ifjabbak mély meghajlással köszöntötték a család idősebb tagjait, amiért áldást és pénzt kaptak. Valószínűleg mindenki elfogyasztotta az ilyenkor szokásos tradicionális, és nagyon finom levest, a tteok-guk-ot. Szerte Ázsiában színpompás tüzijátékokkal és millió színes lampionnal üdvözölték a Sárkány évét.

2011 a Nyúl éve volt, és az óvatos, diplomatikus nyuszit bizony elfelejthetjük 2012-re. Ha sokszor hezitáltunk, és konfliktus esetén inkább konszolidáltabb megoldásokra vagy kiegyezésekre és megalkuvásokra törekedtünk, úgy ennek vége a Sárkány évében. Ha tavaly inkább egyet araszoltunk előre és kettőt hátra, és nem mertünk megtenni bizonyos sorsdöntő lépéseket, - akár kényelemből, akár félelemből vagy megszokásból – úgy idén a Sárkány majd markánsan eldönti helyettünk (bennünk), hogy mi is a helyes út. 2012-ben senki ne reménykedjen félmegoldásokban, lavírozgatásokban, szürke és elmosódott kontúrokban. Most minden vagy fekete lesz, vagy fehér. Ezáltal persze sokszor fogunk konfrontálódni, de végérvényesen letisztázzuk, lezárjuk majd a problémás dolgokat az életünk minden területén.

A Sárkány egyúttal merészséget és önbizalmat is ad az embereknek. Sokszor ébredünk majd rá, hogy sokmindenre képesek vagyunk. Bátornak és energikusnak érezzük majd magunkat, de ne feledjük: a Sárkány tüzét táplálni kell, ezért fizikai, lelki és mentális egészségünkkel ezekben az időkben többet kell törődnünk. Ha 2011-ben, a sokszor feleslegesen túlkombináló Nyúl miatt a dolgaink stagnáltak, úgy 2012-ben kibillen ez a regnálás, és feljődés illetve drasztikus változás várható. A családokban pontok kerülnek az átmeneti viszonyokra, és még a legváratlanabb helyzetekben is új kapcsolatok, házasságok és gyermekáldás várható. Aki nem tudott vagy nem mert változtatni a munkahelyi körülményein, most meg fogja tenni: a Sárkány erőt ad az átképzésekhez, a munkakörünk megváltoztatásához, vagy olyan drasztikus lépésekhez, mint a külföldön történő próbálkozás. Ne felejtsük el: a kínai asztrológia szerint 2012 a beteljesítendő nagy álmok éve lesz, ha hagyjuk magunkban kiteljesedni a bámulatra méltó, erős és jóságos Sárkányt!

Zhōngguó xīnnián kuàilè! 中国新年快乐! Boldog Tavaszünnepet és Boldog Kínai Holdújévet 2012-ben, a Sárkány jegyében! J

Sae hae bok mani ba deu seyo! 새해 복 많이 받으세요!!! Boldog Seollal-t, és Boldog Koreai Holdújévet 2012-ben, a Sárkány évében!  J <3

Happy hangover...!

Tegnap elég szépen lezuhantam a gödör mélyére, - kicsúszott a lábam alól a talaj, beszippantott az örvény, megzuhantam, kiborultam, majdnem totális kollapszust értem el, kis időre feladtam a küzdelmet, besokalltam, szétestem – és még sorolhatnám az allegóriákat, szimbólumokat, zsargont (mellesleg: milyen frankó a magyar nyelv, hogy ennyi kifejezése van egy elcseszett állapotra...! J)... De felesleges. Mindenki tudja, miről van szó, mert esélyes, hogy legtöbbünk át is élte. Amit írni akarok, az az, hogy elképesztő tanulsággal szolgált a tegnapi nap, és ezt abszolut nem pejoratív értelemben mondom. Sőt.

Jelentem, ma megvirradt az a bizonyos „új nap”, és amiként gondoltam, minden rendben van.  A tegnapi nap homálya, a tegnapi „mira” démonjai köddé váltak a szikrázó napsütésben. Egy, de csak egyvalamit rovok fel magamnak: óriási nagy baromság volt nekem, egy antialkoholistának azt gondolni, hogy az alkohol nem bosszulja meg magát. Olyan rosszul vagyok fizikailag, mint egy lakodalmas kutya... J (... és hát mondjátok meg, Gyakorlott Mesterek, valóban ilyen zsigeri undort érez a ’másnapos’ (???) ember, ha csak pusztán az italokra gondol vagy látja az üvegeket, netán érzi a szagot...? És normális az, hogy ilyenkor az ember annyi vizet iszik, mint egy gödény...??? És ki az a hülye, aki kitalálta azt, hogy „kutyaharapást szőrivel”....? :D)

Mindenki másként éli meg a válságát. Van ki tombol, káromkodik, van ki introvertáltan magába zuhan. Van ki csak sírdogál, van aki káromkodik és bűnbakot keres. Van aki legyint egyet,  és csak felidegesíti és hamar túlteszi magát rajta. Van ki naplójába írja bele, van aki kikiabálja a közösségi fórumokon. Van, aki haveroknak beszéli ki, van aki leissza magát a sárga földig... bárhogyan is történik a feldolgozás, azért hibáztatni senkit nem lehet. És ahogy ma visszaolvastam azokat az üzeneteket és gondolatokat, melyeket az ismerőseimtől kaptam, úgy érzem, hogy a lehető legjobb dolog volt, ami történt velem. Idemásolom egy részüket, a teljesség igénye nélkül, anonimitással, az érintettek utólagos engedélyével. Érdemes elolvasni, mert nagyon tanulságos. Nekem legalábbis az volt.

A tegnapiakból, amikor beütött a ’krach’ :) :

"szólj, ha vigyek piát. nem viccelek. most látom, mi van..."

"...na, akkor, ha mégis úgy érzed, ne szégyelld, még kb 30 percig itt vagyok és alakítok az estémen, és nem kell ám túlkombinálni semmit... vigyázz magadra.  take care"

"jól van, vigyázz magadra, küldök egy headbanger dalt, hangosítsd fel és képzeld oda magad 2.01-nél, ja és ne szégyellj semmit a négy fal között. úgy értem, SEMMIT!"

"Drága Mira! Csak ámélkodok, hogy a mindig pozitív ls optimista ember, vajon miért írhat a facebook üzenőfalra olyanokat, amiket ír. Mi a baj? Rossz olvasni, amiket kiírtál. :( Puszi"

"Dobsz egy teliszámot felhívlak, már ha akarsz csacsogni. Itt az enyém. (...)  jól van tudom, hogy nem vagy ilyen, azért is ajánlottam fel a kukám... Szíjjál be, aludd ki magad osztszóljhakihúzzalak, és ha fecseghetnéked van ott a számom"

"Szia Drága!
Nagy baj lehet, ha már csak az alkoholban bízol, h feledni tudj!!!csak akkor jó, ha nem vagy egyedül. mert, ha egyedül iszogatsz csak rosszabb lesz!!! Én ilyenkor beteszem a hangulatomhoz illő kedvenc számaimat feltekerem és elkezdek hangosan énekelni aztán bőgni aztán más számok után nézni és megint bőgni. és egyszer csak kiszárad a könnycsatornám és nem jön több könny:-)) de a legjobb az lenne, ha jól áthívnál magadhoz pár olyan embert akikkel szívesen vagy és leülnétek társasozni!!! nekem az is szokott segíteni!!:-) Tudom semmihez nincs kedved......de megpróbálhatnád!!
Amúgy olyan furi, h Te is ennyire magadba tudsz fordulni. Te aki egy ERŐS, OKOS, és BÖLCS nő vagy!!! Igaz nem ismerjük egymást annyira, de nekem ilyennek tűnsz azokból amiket írsz! Gondolom nagyon utálod, h mindenki ezt hiszi és, h azért mert Te tényleg az vagy attól Neked még nem lehetnek rossz napjaid? de igen lehetnek, hisz ember vagy tele érzésekkel!!!Úgyh ez teljesen normális!!! mi lenne, ha olyan szavakkal idézetekkel gyógyítanád magad mint ahogy másokat szoktál amikor maguk alatt vannak?? Bár másnak mindig egyszerűbb segíteni!!
Bocsi, h megosztottam Veled ezeket a gondolatokat, de úgy éreztem talán nem lesz gond belőle:-)
Az a baj az iszogatással, hogy másnapra naggggyon nem lesz jó:-))"

"Ne add del drága, mert Te fontos voltál nekem. Most is az vagy, csak lehet, már nem fogjuk látni egymást. Mindig mikor rossz a kedved volt a cégnél, és mások nem értették, hogy mi a bajod, akkor magamban azt gondoltam, bárcsak ilyen barátnőm/feleségem lenne. Én mindig is úgy éreztem meg tudnálak érteni, és tudnék bánni veled, tudnám mikor mire van szükséged. Úgyhogy csak fel a fejjel, amúgy nekem is elegem van mindenből...tudod..."

"Mondhatok azaz irhatok valamit priviben? Na jó hát ez meglehetősen hülye kérdése, mert már írom is... nagyon de nagyon nyomrultúl vagyok mostanság,...DE és itt jön ez a csodálatos két betűs szó... rengeteg embernek jutott eszébe -na jó a facebook segített egy kicsit- hogy nekem szülinapom van. Így azt a döntést hoztam, miközben majszolom a vajas kenyeret ebédre, hogy márpedig a szépre és a jóra fogok gondolni a nehéz pillanatban, mert tuti találok valamit a kis agyam elrejtett zugában amitől ha nem is fakadok nevetésre de legalább elmosolyodom és akkor már egy fokkal jobb:)
Légyszíves keres valamit, és biztos vagyok bennem, hogy találsz is, valami olyat mitől el fogsz mosolyodni! :))))
Ha kell küldök egy viccet is :)
Sok puszi és egy hatalmas nagy ölelés Tőlem Neked :))"

"Szia! Valahogy én is ebben a lelkiállapotban vagyok, amelyben te is lehetsz. Nekem tele a piás szekrény. Válogathatok, de sajnos tudom, hogy holnap újra fel kell ébredni és szembe kell nézzek a tényekkel. Azért annyit mondhatok, hogy szerencsére nem a családommal vagy a párkapcsolatommal van gondom, csak egész egyszerűen a világgal. Vajon miből meríthetünk energiát? Remélem neked is sikerül kilépni ebből a lelki gödörből. Ha segíteni kell, csak szólj, szívesen megyek és segítek. Talán, mint lelki társ. Azért követem az életed alakulását, pedig nagyon különbözőek vagyunk! Kitartás! Veled vagyok."

"Meli, igazán akkor fogod majd fel annak az értékét, hogy élhetsz - bármilyen szar körülmények között - , ha egyszer szembekerülsz vele, hogy akár már holnap game over.... ugye tudod, miről beszélek? Azóta a legapróbb dolgoknak is tudok örülni, mégha néha úgy is érzem, hogy éppen egy szartengerben fuldoklok :) (bár most nem érzem így, szerencsére)  ... nincs harag, én sok ilyen állapoton túl vagyok már....soha nem olvasom senki fejére azt, amit én is elkövetek....kitartás, pihend ki magad, azt tudod, hogy sokan szeretünk ma is és holnap is ugyanez lesz a szitu :) szép álmokat ♥"

"...teMiraezvalami(féle)áthárítás/ez az "én is elhagyjam magamat..."/mert akkor az Ő, az ISmeretlen cselekvő már nem te vagy// valami olyan valaki cslekedete által befolyásolod magad, ami nem biztos egyáltalán, hogy szükségszerű..., vagyis akkor nem is olyan, azaz, az sem biztos, hogy személyes a(z) okod...viszont akkor takargatsz valamit ami a való:D! - na za HADDSZÓLJON! hacsaknemszemélyesvalami..."

"énpéldáulstresszoldónak hirtelen a kezemügyében lévő SZEREMLEY birtokbor(t) választottam(atöbbiamúgyis​üresvolt): 1/2 (0,75 litricc) - ét a szomszédomnak ajándTékozoltam / elcsodálkoztam a világlátott Hubán, hogy nem használja ki nevének gyönyörű voltát: -Y+ SZERELEM ez a neved borba fojtott szerelmetes HYUBA! ne vedd zokon hogy BIROM BORO:D / busongó SZERELME'Y'M televényét ma nem BANOM ha leisszuk magunkat a sárgaholdig/​s Tényleg ahogy véletek fogy a borosholdingem úgy AHOGY tökborzongvaFOGYatkozik a szellemi birtokom:(:!3MMkrisztaKedvesYpszilonok!​:) - Yolbenyakalvatlan néktek vallahogymondommég: de nem bánom:borittasanbatranbeva​llomahótbarót: manapságlegjobbhódborbanbo​ldogtalannaklenni..."

...és ma, amikor új nap virradt: :)

"Jó reggelt, egyrészt, süt a nap, másrészt, az alkohol is lassan elpárolog belőled. Most nem esik jól és nehéz legyűrni a torkodon, de ilyenkor egy pár falat szénhidrátot, kenyeret (fehér a legjobb erre az esetre) kell enni, és sok vizet, mégha nehezen is nyeled le és esetleg hányingered van. Ha mégsem így van, vagy jobban vagy már, akkor pedig kávé, cukorral, mézzel, ilyesmik. és friss levegő, első körben az ablaknál, aztán még ebéd előtt esetleg egy kis séta."

"A tegnap miatt pedig nem elnézést kérni senkitől. A te életed része volt az is, és nem megyünk le kutyába, 'ekszkuzálni' magunkat, hogy jaj, ne haragudjatok, ez rám nem jellemző, és most olyan hülyén érzem magam, mert tudjátok, én mindig olyan kis decens vagyok. Nem. Büszkének lenni arra, hogy ki merted adni, ami belül feszít."

„Mirám... most én is a gödör mélyén vagyok. :( DE mindig van kiút. Bízom benne, hogy már sokkal jobban vagy. :) Puszillak”

„Draga kedvesem, remelem kilabalsz ebbol az allapotbol. Barcsak ott lehetnek veled, vagy te itt velem. Neked csak az hianyzik, hogy egy jo ember szeressen, de tudom, hogy azt a legnehezebb talalni.""Szia Meli ! Nem szeretnélek zavarni,csak röviden.
Sajnálom, hogy tegnap kiborultál, bizonyára jó okod volt rá.
Tudom, hogy nem igazán számít a véleményem, de nekem ez nagyon tetszett!!!!!
Annyira esendő,emberi és őszinte volt a megnyilvánulásod!
Szerintem az ilyenfajta megborulás szükséges,olyan mint betegség esetén a láz.Elég szar, de tisztít,gyógyít.
Remélem már jobban vagy, és errefelé ma hétágra süt a nap!!!!!
Kellemes(ebb) hétvégét !
ui.:az is szimpatikus volt, hogy mennyien támogatnak és aggódnak érted! Ha én kitennék ilyesmit, kb. 2 emberke venné komolyan :) . Puszi"

Hát, azt hiszem, ennyi. A teljesség igénye nélkül, nem prioritási sorrendben, hanem kronológiailag idéztem az üzenetekből.  A lényeg benne van a pirossal/lilával kiemelt részekben. Amit érzek, az nehezen kifejezhető, de talán megpróbálom elmondani. A legrelevánsabb érzésem a DERŰ és nyugalom. Egyszerűen mosolyognom kell, olyan jóleső érzés, hogy ennyi ember törődik velem. Ez tudniillik azért csodaszerű hihetetlen, mert nem vagyok egy társas lény, egy közösségi típus, egy olyan „üljünk össze, igyunk valamit és beszéljük ki a problémákat” ember. Döbbenet, de az üzenetek íróinak egy részét CSUPÁN (!!!) – és itt most mennyire nem helyénvaló ez a szó... – virtuálisan ’ismerem’, másokat meg éppen hogy csak... Na most ezek után mondja nekem valaki, hogy szart sem érnek a közösségi médiákon kreált ismeretségek...

Egyszóval, példaértékű dolgok történtek itten a tegnapi krízisem folytán, empátia és tolerancia, valamint őszinte segítőkészség terén. Az én publikus-kritikus éjszakám korántsem jajkiáltás volt, mégis – rengeteg ember reagált vissza és nyújtott kezet és vigaszt nekem. Nos, ezt nem lehet eléggé megköszönni. Ha nem lennék ilyen pocsékul fizikailag, legszívesebben keblemre ölelnék mindenkit, mindenféle pátosz nélkül, de komolyan... J Mindenesetre, Nektek, „barátaim”, úgy hiszem, egy őszinte, szívből jövő és derűs KÖSZÖNÖM is megteszi. És az ígéret, hogy ha Ti kerültök a gödör mélyére, akkor számíthattok rám, vice versa. J

http://www.youtube.com/watch?v=DAQ4sJZ5IsU

Mindennapi kenyerünk

Kenyeret sütöttem ma. Életemben először, és sikerült. Igen, finom lett, és ezen én magam is meglepődtem. Két kicsi cipó, illatosak, kemény héjúak, ruganyos belsejűek, és kongó hangot hallatnak, ha megütögetem őket felül. (Azt olvastam az interneten, hogy akkor jó, ha ezt a hangot halljuk.)  Nem is értem, hogy lehet ennyire jókedvre derülni egy saját készítésű kenyértől. Csak álltam a sütő mellett megbűvölve, ahogy kezemben tartottam a frissen sült bucikat, és elemezgettem a jó érzéseket, melyek hullámokban öntöttek el.

Aztán rájöttem, hogy ez valami nehezen megmagyarázható, ős(házi)asszonyi öröm. Hogy tudok – képes vagyok – gondoskodni azokról, akiket szeretek. Képes vagyok sütni nekik, ellátni őket, ételt (kenyeret) adni a szájukba. Olyat, amit magam készítettem, nem vásároltam. Hogy képes vagyok -  az anyáimhoz méltóan – ellátni a családomat. Hogy nem esem majd kétségbe, ha összedől a világ, és nem lesz szupermarket, és csak otthon lehet előállítani az ételt. Hogy mégsem vagyok olyan reménytelen és tehetségtelen háziasszony, mint amilyennek beállítottak mások. Hogy én is tudok kovászt készíteni, kenyeret keleszteni, tésztát gyúrni. (Ez utóbbi hihetetlenül kemény munka volt, nem is gondoltam volna, és nyomatékos 'riszpekt' az eleimnek - például a szigetszentmiklósi nagymamámnak, aki kemencében sütötte az óriás fehér veknit, amikor gyerek voltam.) 

Persze, sokat főzök és sütök mostanában. Nem is tudtam, hogy ilyen jó érzés. Jó érzés akkor, ha értékelik és igényelik a főztödet. Ha nem frusztrálnak, hogy hogyan sikerül az étel. Ha hálásak érte és ízlik nekik. Ilyenkor érdemes – és öröm főzni. Így most kétnaponta kerül az asztalra édes és sós; krumplis pogácsa vagy gyömbéres süti, sajtos rúd vagy banános-csokis muffin... És most a kenyér. Mint az étkezés misztériumának egyszerű, ám szimbolikus alapja. Szeretek azoknak főzni és ezzel örömet okozni, akiket szeretek. És ezzel, remélem, vénségemre jó háziasszony és szakácsnő válik belőlem. J

Lesz még nyár...

Rossz álomra riadtam az éjjel, felednivaló múltról és emberről... Olyasfajta félkábult, szájhúzós és kelletlen jaj, felejtsük már el...  érzéssel, amit csak a meleg ágyba, meleg test mellé  való visszabújás tud feledtetni... Kinéztem az ablakon, csikorgós hidegnek tűnt az éjszaka, a hőmérő  - 10°C-ot mutat. No, hát itt a tél, menetrend szerint megkésve, és mára már tetemes mennyiségű hó is lehullott. Ilyenkor nehéz megértenem magamat, amikor pár hete Dél-Kínában a 20 fokos decembert átkoztam, de hát ilyenek vagyunk mi, emberkék,  gyarlók és örökkön másra vágyók...

Ilyenkor nehéz elképzelni, hogy lesz még nyár, madártrilla, langymeleg naplemente és selyemzöld mező. /Igaz, most a téli ruháim hiányoznak, sürgetően, melyek a föld másik oldalán vannak éppen, (úgy tűnik, soha nem látom viszont őket ---) de már én is a pántos topra és a sarura vágyom, - ami szintúgy a föld másik oldalán van... L Ezért (is) átok a vándorló életmód, a számtalan pozitívuma mellett.../ Ám vigasztalván magamat egy forró gyömbéres tea mellett, ma intézkedtem a nyári fesztiváljaim ügyében.

Mert hogy jó, nagyon jó (támasz és mankó), ha az embernek vannak hagyományai, visszatérő és megszokott, szokott módon élvezetes programjai, eseményei. Kapolcs, Jósvafő, Ördögkatlan, Hétrét fesztivál. Ezek az én hívószavaim a nyárra, és fel kell idézni, hogy lehessen mire várni, miben reménykedni a kívül zimankós, belül borongós napokon.

Vannak ilyen „soha nem adjuk” fel ’happeningek’, nos, a Művészetek Völgye ilyen. Most is lesz, mintha csak az egyre regnáló mélyülő válságnak mutatna szamárfület. Július 25-től augusztus 5-ig megtelik zsivajjal a Káli-medence, és MINDEN jó újra átélhető, mi szem-szájnak (léleknek) ingere: kezdve az elmaradhatatlan Muzsikás koncertekkel a kapolcsi kistemplomban, a kürtős kalácsokkal és bodzaszörppel az irodalmi terasznál, Afrika-faluval Vigántpetenden, szimultán színházzal és Palya Beával, közösségi néptánccal és jógával, kortárs képzőművészeti kiállításokkal, de felesleges is sorolnom, mert lehetetlen számba venni a rengeteg, különféle ízlésnek és korosztálynak megfelelő színes és felejthetetlen programot. FIXÁRAS szállásfoglalás a kapolcsi önkormányzaton keresztül, a Nagy Könybe bejegyezve  - mi már megtettük. J

Ördögkatlan Villánynál, az ötödik! Augusztus 02-től 5-ig, lécci ne gyertek, mert úgy jó az, ahogy van, azzal a bensőséges, családias hangulattal...--- nem igaz, gyertek csak nyugodtan. Mert a Katlannak megmaradt még az az utánozhatatlan varázsa, hogy nem terebélyesedett össznépi fesztivállá. Tömegnyomor nélkül lehet tombolni a hagyományos nyitó Quimby koncerten, pokrócba bugyolálva nézelődni a Szoborparkban az Új Színház performanszain , vagy egy pohár borral hallgatózni az irodalmi előadásokon a Vylyan teraszon, Kisharsányban, majd ölelkezni a bíborszínű naplementében a Szársomlyó hegyen. És hát Palkonya... rulez! A szállásunk lefoglalva a múlt századból ittragadt, fantasztikus Ottmar-nővéreknél! --- J

Szóval nem is tudom, hogyan lehet jókedvem csupán attól, hogy ezeket a hagymományos programjaimat szervezgetem, de egy biztos: nyáron – ha megélem egyáltalán, -  úgy értem, az országhatárokon belül – megint felejthetetlen, varázslatos, izgalmas és csodás élményekben lesz részem. Mert akkor a legjobb Magyarországon élni.

(Folyt köv: legközelebb a Gömör-Tornai fesztivállal, barlangászással, jósvafői falunapokkal, Örséggel, Hétrét fesztivállal, illetve azok előzeteseivel folytatom...)

Nincsen remény

Azt mondják, a gyásznak – és saját értelmezésemben minden rossz történés elfogadásának - négy fázisa van. Először a tagadás, amikor mintegy védekezési mechanizmusként elutasítjuk a rosszat, ami történt. Másodszor a kontrollált szakasz, amikor – látszólag – tudatosan viselkedünk, hogy ne veszítsük el az uralmat önmagunk és a helyzet felett. Harmadikként jön a düh és harag, amikor óhatatlanul feltörnek az eddig visszaszorított érzelmek. Mindezek után – jó esetben – megtörténik az elfogadás, belenyugvás, a veszteség (rossz élmény vagy befolyás) feldolgozása.

Azt hiszem, én most a harmadik fázisban vagyok. Amióta hazajöttem Magyarországra, próbálom tudatosan megemészteni és elfogadni az itthoni helyzetet. Nem túloznak azok, akik azt állítják, hogy a haza nem volt még ekkora krízishelyzetben. Megpróbáltam/próbálok én mindent. A tagadásom eleve azzal kezdődött, hogy hazajöttem és HITTEM, hogy képes leszek itthon normális életvitelre. A kontrollált szakaszom abból áll/állt, hogy szervezgetem az „új életemet”, megpróbálok munkát találni, tervezgetem a jövőt, kapcsolatokat újítok fel és alakítok ki, tehát megpróbálok visszazökkenni a régi kerékvágásba.

Noha... elképesztő és vérlázító  az, ami most folyik az ország politikai, társadalmi és gazdasági színterein. Az ember egy ideig csak kapkodja a fejét hitetlenkedve, felháborodik, együttérez, aztán csak egyre fásultabb lesz, mert nem bírja már követni a sokkoló eseményeket. Egyszerűen TÚL SOK lett hirtelen, és már nincs erőnk, időnk, energiánk felfogni és megélni azokat a tragikus eseményeket, melyek velünk, itt és most történnek. Sokkoló öngyilkosságok sorozata a mélyszegénységbe süllyedt nyomorultaktól... reményt hiábavalóan felcsillantó tüntetések a demokrácia sárbagyalázása és a totálisan inkompetens kormánnyal szemben... sorozatos támadások és félelmetes szankciók külföldről, az Európa Bizottságtól és az IMF-től... nyakunk felett pallosként lebegő államcsőd... megélhetési ellehetetlenedést jósló irreális áremelkedések... a fővárost és az országot megbénító tömegközlekedési kollapszus veszélye... a „tiszteletreméltó” köztársasági elnökünk szégyenletes plágium botránya... és oh, mennyi mindent sorolhatnék még, és mennyi minden várható még...!

De mégis, nem ezek valamelyike volt az, ami engem a mérhetetlen düh és tagadás fázisába beletaszított. Két és fél évet kapott csecsemőgyilkosságért egy nő, aki az előzetes letartóztatása miatt másfél év múlva szabadulhat. NEM BíROK NAPIRENDRE TÉRNI A DOLOG FELETT. A felháborodásom és utálatom oly nagy mértékű, hogy nem tudom, át tudok-e térni az „elfogadás és belenyugvás” fázisába... Ez az állat, ez az embernek nem nevezhető szörnyeteg, titokban kihordta és megszülte a gyerekét. Majd megfojtotta. Majd berakta a csecsemője holttestét a fagyasztóba. Majd – talán isteni beavatkozásként, már ha van Isten... – rosszul lett, és kényszerült bemenni a kórházba, ahol kiderült, hogy gyilkolt. Igen, mert ezt nem lehet szépíten és enyhíteni: előre kitervelten, tudatosan és szándékosan meggyilkolta a gyerekét.

Én ettől az állattól – a düh és tagadás fázisában – nem hogy a szabadságát tagadnám meg, de talán az életét is. Én ettől elvenném a nagyobbik gyerekét. És én ettől elvettem volna a kisebbik gyerekét is, aki pár hónapja született – mert a Sors kegyetlen iróniája folytán, igen, van egy párhónapos babája is ennek a szörnynek. Aki másfél év múlva szabadul, és ott és úgy folytatja az életét, mintha mi sem történt volna. Hát hogyan lehetséges ez...? Hogyan születhetett ilyen ítélet...? Mi folyik ebben az országban...?

NINCS MENTSÉG. És ezt nem csak azért mondom, mert közvetlenül egy nappal előtte volt egy olyan – ’sírósan szívmelengető’? – hír, hogy két kisbabát otthagytak a kórház előtt, inkubátorban. Szőke Attila és Madarász Péter, így nevezték el őket az orvosok. Az egyiket a haja színe miatt, a másikat a kórház miatt, ami előtt megtalálták. Az ő anyáik –igen, ők még megtartották ezt a státuszt, még ha le is mondtak róluk –a lehető leghumánusabb megoldást találták meg, a végtelen elkeseredettségükben és nyomorukban is. És ezrek fognak sorbanállni ezért a két kicsiért, hogy megfelelő családi hátteret biztosítsanak nekik.

Magyarország, 2012. január 12. Nem tudom, lehet-e itt élni. Nem tudom, én képes vagyok-e rá. Nem tudom, érdemes-e egyáltalán.

Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

Vörösmarty Mihály: Előszó)

Kezdetekre

Tegnap egy befóliázott cetli hullott ki a pénztárcámból. Először nem is tudtam, mi az. Aztán elkeseredtem, majd elmosolyodtam rajta. A tavaly szilveszteri, illetve újévi fogadalmaim voltak rajta. Az, hogy szinte soha nem valósul meg belőle semmi, nem riaszt el attól, hogy valamiféle babonás megszokásból ne írjak újat minden év végén. Olvasom: társalgási szintű angol elérése. No, talán az sikerült... 5-10 kilót leadni: 2-3 leugrott, majd rekordgyorsasággal visszakerült rám, az ünnepek alatt. J Egészségesebb életmód: hát... a kávéró, altatóról leszoktam. A többit hagyjuk... Aztán: optimálisabb étkezés: leredukáltam a húsfogyasztást. Bár ez ebben az időszakban ez pont nem logikus elvárás... A többi, irreális és teljesíthetetlen, vagyis csak vágyálomnak megmaradó ígéretet pedig most újra ráírom egy cetlire, aktualizálva a dátumot.

Már ott tartok, hogy nem keserít el, ha nem sikerül valami. Az elmúlt másfél-két vándorlós, eseménydús és kalandos évnek a tagadhatatlan érdeme az, hogy lényegesen lazábban, - megkockáztatom: alkalmazkodóbban veszem a dolgokat. Ha nem jön össze valami, megvonom a vállamat. Ha nem, hát nem. Akkor majd máshogy. Máskor. Mással. Máshol.

Az Angyal, bulira készen
:)

Utolsó vásárlás, szárnyak az Angyalnak

Az utolsó szónak némileg ellentmond az a tény, hogy én most – sokak óvó intésével nem törődve – én most nem MÁSHOL akarok boldogulni, hanem ITTHON. Itthon, ami nekem az OTTHON. A viszontagságos hazautazás után kezdetnek olyan volt az ünnepi időszak, amilyennek szerettem volna. Szép, hangulatos, szeretetteljes és harmonikus. Az újév első napjain viszont rám(ránk)szakadt a „Nagy, büdös magyar valóság”.. Tüntetések, sztrájkok mindenhol. Kormány ellen, sajtószabadságért, jogtalanságok miatt, az ellehetetlenedett életszínvonal miatt... Hát most akkor, mi legyen...?

Értelem és érzelem. Az ünnepek alatt három feldolgozásban láttam az egyik kedvenc romantikus regényemet. És rájöttem, újra, hogy már megint itt tartunk. Az örök dilemmánál, a legnagyobb bináris oppozíciónál, az ész vagy szív/lélek dualitásának skizofrén problematikájánál. Menni vagy maradni? Az érzelmekre hallgatva itt maradni Magyarországon, mert itt a családom, itt vannak a szeretteim, ismerőseim, barátaim, és mert itt vagyok otthon, és MAGYARKÉNT itt érzem igazán jól magamat, a nyelvvel, a kultúrával, tradíciókkal, ünnepekkel, bevált és megszokott életemmel...?   Vagy az észérvekre hallgatni, és elmenni innen (Kínába, Angliába, bárhova...), és legalább anyagilag sokkal simábban boldogulni, mint itthon?  

A híres szilvesztei lencsesalátám,
biztosítva az anyagi jólétet 2012-re

Hitegetem győzködöm magamat, hogy nekem most itt van dolgom. Ez a vállalásom, ezt akarom megpróbálni. Mily egyszerűen tűnő újévi kívánság – vagy ígéret, ha úgy tetszik: itthon, Magyarországon boldogulni. Annyi mindenkinek sikerül, nehogy már nekem ne...  Még ha minden ellenem is szól. Még ha minden ellenünk is szól. Hinnem kell benne, hogy új élet - új munka és barátok, élmények és szerelem, programok és kalandok – várnak rám, itthon is. Még ha soha ennyire igaz nem volt az a tény, hogy Magyarországon nagyon jó élni. Csak éppen megélni nem lehet?