Christmas blues

Öngyilkos lett egy fiatal férfi, advent harmadik vasárnapján. Látványosan, csúnyán, közönség előtt. A Mammut bevásárlóközpont harmadik emeletéről ugrott le, és szörnyethalt a földszinten.

És most itt egy nagy szünet következik, mert nem jönnek a szavak. Kevés olyan dolog vagy cselekedet van, ami jobban megosztaná az embereket, mint amikor valaki megöli magát. Sokan elítélik és gyávának találják az ilyen végleges megfutamodást. Mások az ellenkezőjét vallják, mert aki odajut, hogy a legdrámaibb lépéssel végleg eldobja magától az életét, az a végsőkig el van keseredve, és valóban nem talál más kiutat a nyomorúságból. Egyesek szerint emberfeletti bátorság kell ahhoz, hogy valaki önkezével vessen véget földi pályafutásának.

Bizonyos pszichológiai kutatások szerint a karácsonyi időszak a melankóliára hajlamos embereknél még kritikusabb, mint egyéb időben. Ennek a hullámvölgynek külön nevet is adtak, „karácsonyi zavarnak” vagy ’Christmas blues’-nak hívják. Bár hivatalos mérések nem támasztják alá az ilyentájt megemelkedett öngyilkosságok számát, a lelki segélyvonalakat viszont bizonyítottan dupla annyian hívják, mint máskor. Vajon mit lehetne tenni – és lehet-e tenni egyáltalán valamit – a magány, a szorongás, a válságérzet, reménytelenség és lehangoltság ellen...

Erőt venni magunkon annyi, mint magunkhoz engedni az ünnepet. Nem röstellkedni azon, hogy legalább az év eme időszakában megpróbálunk jók, jobbak lenni. Nem szégyellni azt, hogy gyermeki naivitással vagy örömmel tudunk örülni dolgoknak, legyen az a sűrű hóesés, a sült gesztenye illata, vagy egy szép karácsonyi dekoráció. Hagyni, hogy meghatódjunk egy érzelgős ünnepi filmen vagy ismert karácsonyi dallamon. Megpróbálni lassítani és lenyugodni. Beszélgetni, meghallgatni. Készen lenni a megbocsátásra. (Önmagunknak is, ha nem sikerül a mézeskalács vagy a gyümölcskenyér. :))

Nincsen egyéb, okosabb tanácsom az ünnepekre. Ha lehetséges, figyeljünk egy kicsit jobban oda a másikra, másokra. Legyen szép az ünnep, kicsit jobb a világ. Még ha csak három napig is.

 

„Divatszó lett a magány, s ez mindenesetre jelzi, hol kell a ma keresztényének vigyáznia, miből kell korszerű vizsgát tennie? Magányból. Abból, hogy magányában hogyan tud minél mélyebb, minél élőbb és állandóbb kapcsolatot teremteni Istennel.” (Pilinszky János)