Kávé és könyv

A kávé és én a közelmúltban leszoktunk egymásról. Ez persze nem azt jelenti, hogy képes vagyok nélkülözni a pompás ízt és magát a szertartást. Rám már rég nem hat a kávé fiziológiailag. Nem élénkít, nem dobja meg a vérnyomásomat, és nem tart ébren sem. Pontosan emlékszem, hogy a gimnáziumi érettségim idején szoktam rá a „fekete levesre”, és akkor még valóban az volt a cél, hogy a hosszú évek alatt elmismásolt tanulást pár nap alatt behozzam, zsinórban történő tétel bemagolással.

Ahhoz a felismeréshez is közel két évtized után jöttem rá, hogy felesleges további méreganyaggal terhelnem a szervezetemet, van már benne elég, aminek kiürülésére – tartok tőle – kevés lesz a hátralévő időm. Így hát próbálom a káros szenvedélyeket minimálisra redukálni. S mivel én a kávét már régóta nem a hatásmechanizmusa, hanem az íze miatt fogyasztom, lépésenként szoktattam át magamat a csökkentett, majd nulla koffeintartalmú italra. Az első lépés a Ricoré  volt, majd a régi szép időkből ismert, Maci kávéhoz hasonlatos Otthon instant por. Így sikerült tudatos fogyasztóként eljutnom a cikória kávékhoz, vagyis a koffeintmentes változatokhoz. Azóta jobban alszom éjjelente és nem marja a csersav a gyomromat, illetve a tejes kávé élvezeti értéke is megmaradt számomra.

Na most jön a lelkendezős rész. Nincs jobb hely jelenleg Budapesten a kávézás maradéktalan és számtalan formájú élvezetére, mint a Frei kávézó a Libri Könyvesboltokban. És igen, ezt itt a reklám helye, s bár én nem kapok jutalékot – bár úgy lenne! – legszívesebben beköltöznék a Libribe és ott élnék. Szellemi és fizikai jólét ilyen csodás harmóniáját még nem oldották meg máshol ennyire frappánsan. Amíg a kedvedre való, csodás könyveket lapozgatod, addig számtalan érdekesebbnél érdekesebb kávé és tea aromáját élvezheted – előbbit  „decaf” változatban is. A Frei kávézó – legalábbis az Árkádban – mindig tele van. Egyrészt megfizethető, főleg a méregdrága amerikai láncokhoz képest (Starbucks, Coffee Heaven, Costa Cafe, stb...), másrészt hatalmas fantáziával találják ki az éppen aktuális havi ajánlatot, aminek nem lehet ellenállni.

Most például meg lehet kóstolni két olyan italt, melyeknek olyan az ízük, mintha az istenek számára találták volna ki az Olympos tetején. A karamellás must-kávé szegfűszeggel egyszerűen elkábít, és percekig csak mosolyogni tudsz bambán, olyan gyönyörűséges aromája van. A rózsadombi fahéjas tejhab, kekszbe áztatva ugyan nem koffeines készítmény, de mindez cseppet sem von le a hatványozott (köbre emelt) élvezetből. Jómagam egy időben el sem tudtam képzelni, hogy lehet olyan kávét inni, amit bármivel megfűszereznek. A Frei-ben azonban állandó italom lett a zanzibári szegfűszeg latte, vagy a jávai narancs mokka. Zseniálisan kreatív érzékelő bimbócskákkal rendelkezhetnek azok a baristák, akik ezeket a kávé-költeményeket megkreálták....!

A Frei kávézó az én kedvenc helyem, ünnep minden alkalom, amikor odamegyek. Oda szervezem a találkozóimat, bevásárláskor mindig találok indokot beülni. S bár legtöbbször tele van, érdemes várni egy-egy megüresedett asztalra vagy pultrészre, és megpihenni egy fél órácskát az isteni pörkölt bab illatában, a klasszikus, mégis kalandor módon berendezett enteriőrben. S azt említettem már, hogy földrészek, égtájak és országok egzotikus és autentikus süteményeit is árulják ezen a nagyszerű helyen...? J

http://www.cafefrei.hu/