Kezdetekre

Tegnap egy befóliázott cetli hullott ki a pénztárcámból. Először nem is tudtam, mi az. Aztán elkeseredtem, majd elmosolyodtam rajta. A tavaly szilveszteri, illetve újévi fogadalmaim voltak rajta. Az, hogy szinte soha nem valósul meg belőle semmi, nem riaszt el attól, hogy valamiféle babonás megszokásból ne írjak újat minden év végén. Olvasom: társalgási szintű angol elérése. No, talán az sikerült... 5-10 kilót leadni: 2-3 leugrott, majd rekordgyorsasággal visszakerült rám, az ünnepek alatt. J Egészségesebb életmód: hát... a kávéró, altatóról leszoktam. A többit hagyjuk... Aztán: optimálisabb étkezés: leredukáltam a húsfogyasztást. Bár ez ebben az időszakban ez pont nem logikus elvárás... A többi, irreális és teljesíthetetlen, vagyis csak vágyálomnak megmaradó ígéretet pedig most újra ráírom egy cetlire, aktualizálva a dátumot.

Már ott tartok, hogy nem keserít el, ha nem sikerül valami. Az elmúlt másfél-két vándorlós, eseménydús és kalandos évnek a tagadhatatlan érdeme az, hogy lényegesen lazábban, - megkockáztatom: alkalmazkodóbban veszem a dolgokat. Ha nem jön össze valami, megvonom a vállamat. Ha nem, hát nem. Akkor majd máshogy. Máskor. Mással. Máshol.

Az Angyal, bulira készen
:)

Utolsó vásárlás, szárnyak az Angyalnak

Az utolsó szónak némileg ellentmond az a tény, hogy én most – sokak óvó intésével nem törődve – én most nem MÁSHOL akarok boldogulni, hanem ITTHON. Itthon, ami nekem az OTTHON. A viszontagságos hazautazás után kezdetnek olyan volt az ünnepi időszak, amilyennek szerettem volna. Szép, hangulatos, szeretetteljes és harmonikus. Az újév első napjain viszont rám(ránk)szakadt a „Nagy, büdös magyar valóság”.. Tüntetések, sztrájkok mindenhol. Kormány ellen, sajtószabadságért, jogtalanságok miatt, az ellehetetlenedett életszínvonal miatt... Hát most akkor, mi legyen...?

Értelem és érzelem. Az ünnepek alatt három feldolgozásban láttam az egyik kedvenc romantikus regényemet. És rájöttem, újra, hogy már megint itt tartunk. Az örök dilemmánál, a legnagyobb bináris oppozíciónál, az ész vagy szív/lélek dualitásának skizofrén problematikájánál. Menni vagy maradni? Az érzelmekre hallgatva itt maradni Magyarországon, mert itt a családom, itt vannak a szeretteim, ismerőseim, barátaim, és mert itt vagyok otthon, és MAGYARKÉNT itt érzem igazán jól magamat, a nyelvvel, a kultúrával, tradíciókkal, ünnepekkel, bevált és megszokott életemmel...?   Vagy az észérvekre hallgatni, és elmenni innen (Kínába, Angliába, bárhova...), és legalább anyagilag sokkal simábban boldogulni, mint itthon?  

A híres szilvesztei lencsesalátám,
biztosítva az anyagi jólétet 2012-re

Hitegetem győzködöm magamat, hogy nekem most itt van dolgom. Ez a vállalásom, ezt akarom megpróbálni. Mily egyszerűen tűnő újévi kívánság – vagy ígéret, ha úgy tetszik: itthon, Magyarországon boldogulni. Annyi mindenkinek sikerül, nehogy már nekem ne...  Még ha minden ellenem is szól. Még ha minden ellenünk is szól. Hinnem kell benne, hogy új élet - új munka és barátok, élmények és szerelem, programok és kalandok – várnak rám, itthon is. Még ha soha ennyire igaz nem volt az a tény, hogy Magyarországon nagyon jó élni. Csak éppen megélni nem lehet?