2012. január 17., kedd

Lesz még nyár...


Rossz álomra riadtam az éjjel, felednivaló múltról és emberről... Olyasfajta félkábult, szájhúzós és kelletlen jaj, felejtsük már el...  érzéssel, amit csak a meleg ágyba, meleg test mellé  való visszabújás tud feledtetni... Kinéztem az ablakon, csikorgós hidegnek tűnt az éjszaka, a hőmérő  - 10°C-ot mutat. No, hát itt a tél, menetrend szerint megkésve, és mára már tetemes mennyiségű hó is lehullott. Ilyenkor nehéz megértenem magamat, amikor pár hete Dél-Kínában a 20 fokos decembert átkoztam, de hát ilyenek vagyunk mi, emberkék gyarlók és örökkön másra vágyók...
Ilyenkor nehéz elképzelni, hogy lesz még nyár, madártrilla, langymeleg naplemente és selyemzöld mező. /Igaz, most a téli ruháim hiányoznak, sürgetően, melyek a föld másik oldalán vannak éppen, (úgy tűnik, soha nem látom viszont őket ---) de már én is a pántos topra és a sarura vágyom, - ami szintúgy a föld másik oldalán van... L Ezért (is) átok a vándorló életmód, a számtalan pozitívuma mellett.../ Ám vigasztalván magamat egy forró gyömbéres tea mellett, ma intézkedtem a nyári fesztiváljaim ügyében.
Mert hogy jó, nagyon jó (támasz és mankó), ha az embernek vannak hagyományai, visszatérő és megszokott, szokott módon élvezetes programjai, eseményei. Kapolcs, Jósvafő, Ördögkatlan, Hétrét fesztivál. Ezek az én hívószavaim a nyárra, és fel kell idézni, hogy lehessen mire várni, miben reménykedni a kívül zimankós, belül borongós napokon.
Vannak ilyen „soha nem adjuk” fel ’happeningek’, nos, a Művészetek Völgye ilyen. Most is lesz, mintha csak az egyre regnáló mélyülő válságnak mutatna szamárfület. Július 25-től augusztus 5-ig megtelik zsivajjal a Káli-medence, és MINDEN jó újra átélhető, mi szem-szájnak (léleknek) ingere: kezdve az elmaradhatatlan Muzsikás koncertekkel a kapolcsi kistemplomban, a kürtős kalácsokkal és bodzaszörppel az irodalmi terasznál, Afrika-faluval Vigántpetenden, szimultán színházzal és Palya Beával, közösségi néptánccal és jógával, kortárs képzőművészeti kiállításokkal, de felesleges is sorolnom, mert lehetetlen számba venni a rengeteg, különféle ízlésnek és korosztálynak megfelelő színes és felejthetetlen programot. FIXÁRAS szállásfoglalás a kapolcsi önkormányzaton keresztül, a Nagy Könybe bejegyezve  - mi már megtettük. J
Ördögkatlan Villánynál, az ötödik! Augusztus 02-től 5-ig, lécci ne gyertek, mert úgy jó az, ahogy van, azzal a bensőséges, családias hangulattal...--- nem igaz, gyertek csak nyugodtan. Mert a Katlannak megmaradt még az az utánozhatatlan varázsa, hogy nem terebélyesedett össznépi fesztivállá. Tömegnyomor nélkül lehet tombolni a hagyományos nyitó Quimby koncerten, pokrócba bugyolálva nézelődni a Szoborparkban az Új Színház performanszain , vagy egy pohár borral hallgatózni az irodalmi előadásokon a Vylyan teraszon, Kisharsányban, majd ölelkezni a bíborszínű naplementében a Szársomlyó hegyen. És hát Palkonya... rulez! A szállásunk lefoglalva a múlt századból ittragadt, fantasztikus Ottmar-nővéreknél! --- J
Szóval nem is tudom, hogyan lehet jókedvem csupán attól, hogy ezeket a hagymományos programjaimat szervezgetem, de egy biztos: nyáron – ha megélem egyáltalán, -  úgy értem, az országhatárokon belül – megint felejthetetlen, varázslatos, izgalmas és csodás élményekben lesz részem. Mert akkor a legjobb Magyarországon élni.
(Folyt köv: legközelebb a Gömör-Tornai fesztivállal, barlangászással, jósvafői falunapokkal, Örséggel, Hétrét fesztivállal, illetve azok előzeteseivel folytatom...)

6 megjegyzés:

  1. Szép program! Jó, hogy a szálláshelyeket is megemlíted, köszönöm.

    Akkor itthon?:)

    Én még örülök egy kis télnek, szeretem ezeket az alig-mínuszokat, ha nem fúj nagyon a szél,már lehet a kertben bóklászni, tervezgetni a nyári kertet gondolatban, figyelni a rügyeket és a hóvirágokat...

    VálaszTörlés
  2. Megértem, most pl. én is nyári ruhára vágyom, pedig tél van... Rossz érzés, a téli farkasodító hidegben az ember a nyarat várjom, mikor hazalátogathatok. Nyári monszun/fülledt időben meg hógolyókkal fantáziálok!
    Ezt a dalt szoktam hallgatni, főleg, ha már ott van a tavaszvárás :).
    http://www.youtube.com/watch?v=7MXlhsgIfqg

    VálaszTörlés
  3. Kedves Mira, A koreai életed alatt találtam rád (odaragadtam) és azonnal elvarázsolt a stílusod. Csodálatos, extraszenzitív antennáid vannak a világra, ami rajtad "átfolyva" színessé, szórakoztatóvé és élvezetessé válik. Ugyanakkor, valahányszor haza kerülsz, a színek mintha kivesznének belőled (A KÖRNYEZET HIBÁJA). Mint a türkiz nyaklánc, amelyik barna bőrön él, villódzik, csábít, de fehér emberen egy pillanat alatt kileheli a lelkét.
    Remélem nem érzed sértőnek a hasonlatot, nem annak szántam.
    A gyerekeink korából ítélve egyidősek lehetünk, úgyhogy nőként és kor-társként is drukkolok neked, hogy mihamarabb újra méltó környezetbe kerülj, bárhol a világban, akár itthon is.
    Egyértelműen nagy harcos vagy és a fotóidat látva (irigykedve) meg kell állapítanom, hogy évről évre csinosabb is...úgyhogy kitartás!!!
    Ölel, Erika

    VálaszTörlés
  4. @Moka: igen, itthon vagyok, bár még mindig nem vagyok róla meggyőződve, hogy maradni vagyok képes hosszú távon. Az ígéretes és mindig csodaszép nyárról azonban csak annyit, hogy az első és utolsó volt a tavalyi, amit nem töltötem itthon. Akárhová is vet a Sors, a nyarakat itthon akarom és fogom tölteni. Gyakorlatilag már most is ez tartja bennem a lelket... :)

    VálaszTörlés
  5. @Évi: azért annak örülök, hogy nem csak én vagyok olyan gyarló, hogy mindig másra vágyom, mint ami éppen van. :) Nekem hányják ezt a szememre sokszor... Most odakint szállingózik a hó, és azt imádom, de szívem mélyén - amúgy is mediterrán típus vagyok...- a nyárra vágyom igazán. És hát azt valljuk be, hogy Magyarországon szebb és elviselhetőbb a nyár, mint Koreában. :D

    VálaszTörlés
  6. @mindenes: Kedves Mindenes! Meg kell hogy mondjam, hogy a mai nap fénypontja volt az, amikor a kommentedet olvastam. Furcsa - és jóleső - érzés, hogy egy pusztán csak "online" ismerősöm ilyen találóan le tudja írni, milyen is vagyok igazán. Minden szavad igaz. A szenzitív szenzorokról is, melyek az erősen szubjektív, "mirával" átitatott beszámolókat adják. (Ma egyébként megint a szememre hányták, hogy bölcsebb lenne, ha sokszor hallgatnék, és nem lennék ilyen személyes és emocionális. Nem tudok másmilyen lenni! :) Én Neked írok, és az olyanoknak, amilyen Te vagy... :) Mert Nektek érdemes, mert ezek a visszacsatolások tartják bennem a lelket, hogy lehet és érdemes még a világot ilyen érzelmekkel teli lélekkel felfedezni...
    Igazad van, hát persze. Elhagytak a szavak és kifakultak a színek. Bármennyire is szeretném, nem tudok vidám és érdekes beszámolókat írni itthonról. Írhatnám nagyon távoli képzettársításként, hogy "háborúban hallgatnak a múzsák", de nem egészen ideillő, és hála Istennek, háború sincs... csak szinte háborús állapot. :( Legfőképpen persze a lelkemben, s tán ez látszik meg minden íráson. Egyidősek vagyunk, úgy remélem, és jó lenne Veled közelebbről is megismerkedni, mert öröm volt olvasni a gondolataidat. És tudod mit? Akarva sem írhattál volna biztatóbbat annál, hogy "nagy harcos" vagyok. Köszönöm!
    (A türkiz nyakláncos hasonlatért pedig külön hála...csodálatos volt. :) Nekem kellene olvasnom Téged valahol...)

    VálaszTörlés