Éretlenek

Matek érettségit írni az embernek a 19. születésnapján – azért valljuk be, ez elég gáz...  Na, ez történik most épp a Lányommal, miután ember tervez, Isten (meg az Oktatási és Kulturális Minisztérium) végez. A tegnapi emelt szintű magyaron túlvagyunk. Most úgy érzem, hogy a saját érettségimnél is stresszesebben éltem meg a nagy eseményt. (Tényleg nagy. Őszinte megdöbbenéssel láttam, hogy a közel 93 000 érettségiző közül körülbelül CSAK cirka 1300 választotta az emelt magyart. Szomorú tény, hogy a magyar tanulás és az ezen a területen való elhelyezkedés semmilyen szempontból nem rendelkezik presztízzsel... A magyar irodalom továbbra is csak szenvedélyes és reménytelen szerelem és passzió marad számunkra...)

Négy órán keresztül írni azt a nyomorult tesztlapot... minden negyedórában rám tört a pánik, hogy vajon odatalált-e a vizsga helyszínére... volt-e elég ideje üdítőt és csokit venni...  berakta-e a kabaláját... simán kiengedik-e a mosdóba...   Lestem, hogy fent vannak-e a feladatok és a megoldókulcs a neten. Nosztalgiázva gondoltam vissza az én magyar érettségimre, ahol óriási mázlival a nyugatosokat húztam, meg egy Kosztolányi verset. /Történelemből meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, biolgóiából meg az ember szaporító szerveit, - bár ezeket a pillanatokat inkább engedem a jótékony feledés homályába merülni.../ Négy órás tömény stressz és koncentráció ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek... Még mindig azt mondom, hogy drasztikusan megterhelő az érettségi körül zajló mizéria és procedúra a 18-19 évesek számára. Bár azt elismerem, hogy egész Euróában (vagy az egész világon?) a magyar érettségi a legrangosabb, és a mi gyerekeink jóval komplexebb és komolyabb tudást igazolnak a jó jegyükkel a bizonyítványban, mint egyéb nemzetiségű diákok.)

Tűkön ültem, amikor végre meghallottam a csilingelő hangját a telefonban, és kiderült, hogy inkább megkönnyebbült, mint csalódott. Egy kínai kajáldában „ünnepeltünk”, és gyömbérrel koccintottunk, hogy túlvan a legnagyobb akadályon. (Felfoghatatlan, de nem tartott a matek érettségitől...) Mint utólag kiderült, a középszintű magyar inkább volt nehezebb, mint az emelt. Ott Móricz, Csokonai, Petőfi, Nemes Nagy és Szpohoklész volt a téma.  Az emelt szinten – többek között – irodalomtörténeti antológiák bevezető szövegeit kellett értelmezni és összehasonlítani. (!!!) Azt hiszem, már itt elvéreztem volna... Annyira, de annyira büszke vagyok a gyerekemre, hogy bevállalta ezt, és ilyen hősiesen helytáll – kihangsúlyozva azt a szerencsétlen tényt is, hogy ma a születésnapján írja – éppen ezekben a percekben is! – azt a nyomorult matematika érettségi vizsgát. Remélem, ma is lesz ok az örvendezésre. Addig is, lehet bőszen készülni az emelt szintű magyar szóbelire.

http://www.youtube.com/watch?v=jQubehx3gXg