Szivárvány szavak

Csodálatosat láttam ma. Egy hatalmas szivárványt, teljes ívűt, duplát. Láttam azt, hogy honnan ered, és hol ér a másik fele a földre. A tavaszi zápor hirtelen jött, becsapósan és kivédhetetlenül. A nap szikrázóan sütött, és mennyei fénnyel borította be a tájat a felhők mögül is. Ahogy leléptünk a buszról a lányommal, óriási elánnal zúdult ránk a langyeső, és a füveknek-fáknak hirtelen olyan friss és zöld illata lett, mint amilyet az augusztusi viharok után érez az ember, a fesztiválok idején. Sütött a nap, miközben esett az eső – veri az ördög a feleségét, szokták mondani erre, szegény asszony. Biztos nem érdemli meg... No, ekkor tűnt elő a semmiből a dupla szivárvány, és nem lehetett mást tenni, mint bőrig ázva bámulni, áhítattal, abban az 5 percben, amíg tartott a természeti tünemény, meg a zsenge vihar is.

Jelzésértékűnek vettem, magamnak kedvezvén – jó ómennek. Nagy döntést kellett hoznom a mai napon, de én már a döntés előtt úgy döntöttem, hogy ebből a dilemmából nyertesen fogok kijönni. Vagyis – a lehető legkevésbé vesztesen. A lehető legkevesebb sérüléssel, és ha lehetséges – reverzibilis állapotban. Azt hiszem, az embernek be kell ismernie, ha elért a tartalékai végére, és meg kell pihennie kicsit, mert nincs ereje tovább küzdeni. Talán nem is döntés kérdése ez, hanem magától jön a figyelmeztetés: „Most eddig, és ne tovább. Ha tovább mész, végérvényesen és menthetetlenül lezuhansz. Most gondold és értékeld át egy kicsit újra a dolgokat, és azok tükrében dönts. Merd felvállalni, hogy nincs több erőd. Most nincs. Most mérlegelni kell, megpihenni, és erőt gyűjteni. S aztán menni tovább.” Ezt olvastam én ki a szivárványokból.

Rendületlenül készülök Angliába. Nem engedem magamhoz közel a tudatot, - mert talán rémisztő lenne belegondolni – hogy holnapután egy idegen országban, idegen városban és lakásban, idegen emberek között, ismeretlen környezetben ébredek. Egyedül leszek és nem számíthatok senki másra. Magamnak kell új életet kezdenem, különösebb segítség és támogatás nélkül. Ha nem lennék halálosan fáradt és kimerült, már túl minden stresszen és pánikoláson, akkor megrémülnék. Így csak a felismerés maradt, hogy nincs más egyéb választás, vagyis nincs és nem lehet olyan választás, hogy NEM MEGY, NEM SIKERÜL. Csak egy opció van, mégpedig hogy sikerül és menni fog.

„Tudom, hogy most nehéz, de nem állhatsz meg. Tudom, hogy bár tudtad, hogy új életet akarsz kezdeni, mégis csak most látod ennek a kézzelfogható következményeit, és ez sokkol. Mert eddig csak úgy ’ki volt mondva’ a levegőbe, most meg már TUDOD, hogy ettől a pillanattól kezdve fog megváltozni végleg az életed. De most nem állhatsz meg, mert alig van pár napod és el kell intéznünk mindent, hogy utána sokkal könnyebb legyen majd.”

Ezek a Lányom szavai mára. Ezek, és egy másik mondat egy másik üzenetben, melyből csak egy szó világlik ki, életerőt adó üzenettel: „szeretlek”. Nos, ezek segítettek ma hinni önmagamban, és biztosan érezni, hogy SIKERÜLNI FOG.