Apróka örömök

Három, majd négy nyulat láttam reggel a harsogóan zöld mezőn rohanni, amikor kinéztem a terasz ajtón. Nem tudom elmondani, mennyire jó érzés volt látni a nyulakat. Jobban mondva, alig látni őket, mert villámgyorsak voltak, így a fényképen is jórészt csak apró szürkésbarna foltoknak látszódnak, ahogy kergetik egymást a lankás dombok felé. Az egyik megállt, fülelt felém, és szent meggyőződésem, hogy meghallotta, amikor kattintottam a géppel, mert abban a pillanatban elszelelt.  Új helyre költöztem, hála Istennek. Vidékre, az Isten háta mögé. De nem félek, tiszta, nyugodt és szép helyen vagyok. Rengeteg zöldet és kéket látok, ha kinézek az ablakon. Erdőt és mezőt, és eget. Na meg a nyulakat. Rácsodálkoztam magamban, milyen apróka öröm ez, és mégis mekkora. És örültem neki, hogy képes vagyok rá. Az apróka örömökre.

Nem tudom azt sem, hogy másoknak jelent-e akkora euforikus örömöt, ha forró fürdőt vesznek, mint nekem. Nem is értem, miért kerítek rá sort ilyen ritkán...  Persze sokszor látja az ember az idióta amerikai filmekben, amikor a főhősnő belemártózik a habokba, egy pohár borral a kezében, andalító zenét hallgatva...  Nekem az a lényeg, hogy szinte égessen a víz. Mosson le rólam minden mocskot, izzasszon ki belőlem minden gondot. Egy pár gyertya, csak a hangulat kedvéért, egy kupica tojás likőr, ami még Húsvétról maradt itt, meg a laptop a szennyestartó tetején, hogy az aktuális kedvenc angol sorozatomat nézzem. Nem sokáig, mert szinte beleszédülök a forróságba, a víz és a bőröm is gőzölög, az szívem a fülemben lüktet, az agyam is tompul, és csak fekszem kábultan-bódultam a forró fürdőben. Amíg csak ki nem hűl. Komplex fizikai és mentális felüdülést nyújtó élmény, testi-lelki harmónia.  Egy apróka, mégis csodálatosan jóleső érzés. Többet kellene gyakorolni.

Imádok találkozni a Lányommal a városban. Főleg így, érettségi vagy vizsgák tájékán. Nagyon jó dolog tudni és átélni, hogy bár érdemben nem tudok neki segíteni, a közelségemre és a verbális támogatásomra szüksége van. Jó érzés egymást megelőzve hívni a másikat, és megtárgyalni izgatottan A-tól Z-ig, hogy hogy sikerült, milyen feladatok voltak, mit kellett volna írni... Így volt ma a törivel is. Mázlista volt, mert aránylag könnyű témák voltak, mint például Hunyadi Mátyás, reformáció, Kádár-korszak, nemzetszocializmus, rendszervált(oz)ás... Ezekhez talán még én is hozzá tudtam volna szólni, kiváltképp az utolsóhoz, lévén hogy átéltem azt. Apróka öröm ez is, mégis óriásiak. Mert ha visszagondolunk majd hosszú évek múlva ezekre a párhuzamos megpróbáltatásokkal teli időszakra, akkor legelőször majd ez jut eszünkbe. Ahogy ebédelünk az IKEA éttermében, és csak tömjük magunkat megkönnyebbülve, és nevetünk nagyokat, ahogy a szülinapi torta helyett kapott (komfortosabb és szállíthatóbb) mini panettone tetejébe tuszkoljuk a 19-es (16-os, 61-es, 91-es... J) gyertyákat. És BESZÉLGETÜNK. Ez benne a legjobb.

"Te vagy az, aki nyitott szemmel és szívvel jársz a világban. Te vagy az, aki észreveszi az élet apró szépségeit, te segítesz jó szívvel, ahol éppen kell, általad lesz ez a világ még szebb és jobb. Mi legfeljebb segítünk neked."

Kálnay Adél