Köszönöm, hogy nő vagyok

Drága Uram! Köszönöm, hogy a gyengébbik nemhez tartozom, amelyről már rég kiderült, hogy az erősebb.

Köszönöm, hogy sokszor sírok, mert az azt jelenti, hogy érzékenyebb vagyok a világ történéseire, mint az Erősek. Köszönöm, hogy naivitással vádolnak, mert az azt jelenti, hogy még mindig rá tudok csodálkozni a mások által észre sem vett szép dolgokra. Köszönöm, hogy nem tudok logikusan és analitikusan gondolkodni, mert az azt jelenti, hogy helyette kreatív vagyok, és például nem felejtem el az ünnepnapokat, a sok szürke hétköznap között. Köszönöm, hogy jóval magasabb az EQ-m, mint az IQ-m, mert a szívem mélyén sokkal humánusabban oldok meg élethelyzeteket, mint mások. Köszönöm, hogy nem tudok két lábbal a földön járni, mert az azt jelenti, hogy képes vagyok még vágyakozni és álomvilágban élni. Köszönöm a havi görcseimet, mert az azt jelenti, hogy van egy mindenkinél drágább kincsem, a gyermekem, és van esélyem átélni még ezt a csodát.
Köszönöm, hogy meggondolatlanul költöm a pénzemet és nem vagyok képes normális budget-t vezetni, mert az azt jelenti, hogy képes vagyok a férjemet mindig elbűvölni egy új tunikával vagy mintás kendővel. (és képes vagyok megkülönböztetni a sötét barackrózsaszínt a lazacszíntől vagy a téglavöröstől, nem úgy mint mások, akiknek az alapszínek felismeréséből áll az esztétikai kompetenciájuk.)

Egyszóval, köszönöm, hogy azokban a kétségbeesett pillanatokban, amikor nyers erővel, érzéketlenséggel és primitív agresszióval kellett volna megoldani egy bizonyos helyzetet, és azért imádkoztam, hogy egyessel kezdődjön a személyi számom, nem tettél eleget meggondolatlan kérésemnek.

Köszönöm, hogy nem férfinak születtem!

Ps: Köszönet a férfikollégáknak is, akik így köszöntöttek minket a munkahelyünkön.
:-)