Kortárs magyar színdarabot (most majdnem automatikusan azt írtam, hogy drámát) néztünk meg hétvégén a Katona József Színházban. Szomorú leírni az evidenciát, hogy ha kortárs és magyar, akkor szinte bizonyosan dráma, tragédia, de legfeljebb tragikomédia.
A Portugál annyira nagyon magyar, hogy az már szinte fáj. Akárha egy olyan BAZ megyei falucskában játszódna, ahol megfordulok nyaranta, amikor az aggteleki cseppköveimet látogatom. Nyomorult balkáni sorsok arzenálja, akik tehetségtelenek a boldogságra és boldogulásra, de valójában észre sem veszik. Az egyetlen, aki próbál ágálni a személyes szabadsága és a privát mobilizációja mellett, az a bölcsész szakot végzett értelmiségi. Portugáliába készül, de megreked a toronymagas sörös rekeszek között. Mellette tipikus magyar karakterek vergődnek, legfőképpen alkoholisták, mert manapság (is) ez a legolcsóbb bú, – (és magyar identitás!) felejtő az Alpoktól keletre.
A Portugál a méltán nagyszerű Katona egyik sikerdarabja, immáron 10 éve. A legjobb színészek játszanak benne, kár, hogy mindössze kisujjból kirázzák a karaktert, - de se több, se kevesebb. A közönség sokat nevetett a környezethű szlengen, aztán rájött: ez azért nem is olyan vicces. Mert utóbb azért levonja a keserű konzekvenciát: MINDIG máshová vágyakozunk, és LEGTÖBBSZÖR el sem jutunk oda, vagy ha igen, azonnal TOVÁBBVÁGYAKOZZUK magunkat onnan is.
Isten hozott az oldalamon! Amit mondani szeretnék, az teljes átfedésben benne van a mottóban. Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Simone Weil csodálatos gondolatát egykori mentorom, Schäffer Erzsébet hagyta rám. Eddigi életem során kegyes volt hozzám a Sors, és csodálatos élményekkel ajándékozott meg, melyeket 
mindehhez hozzátéve (nem mintha ez egy negatív kritika lenne), egy elgondolkodtató és emiatt elég jó darabról van szó. akinek van kedve/ideje, irány a Katona! :)
VálaszTörlésIgazad van, Bia. Ez egy egyszer nézhető, közepesen jó darab. Az a baj, hogy túl sok van már ebből a "szürke magyar valóság" drámákból, a nagyon is profi kortárs magyar íróinktól, pl: Élnek még ezek, Koccanás, Keleti pu, stb... Igazán korszakalkotó volt ezen a téren a nagy változások idején a Spiró féle Csirkefej. Azt nézd meg valahol, ha tudod.
VálaszTörlés