Termosz és sarang

Csomagot kaptam a Férjemtől. Benne – többek között – két Starbucks-os termosz, és egy gyönyörű papír-selyem tekercs, rajta kézzel festve koreai szó: sarang. Vagyis - szeretlek.

Több okból kifolyólag hatott meg a szívem mélyéig az ajándék. Mindig örülök a meglepetéseknek; amikor nem, akkor is úgy teszek, mintha, mert nem akarom megbántani azt, aki kedves akart lenni. Lehetnék cinikus, hogy egyrészt meglepő volt, hogy a Kedves ilyen ízléssel tudta eltalálni, ami nekem tetszik, pedig a férfiak katasztrofális esztétikai érzékét oldalakon át taglalhatnám. A gond csak az, hogy a Férjem mindig csodálatraméltó hozzáértéssel és odafigyeléssel találja meg a hozzám illő, nekem tetsző, általam vágyott kedves ajándékokat.

A termosz, - hát az egy sarkalatos pontja az életünknek. Mindenkinek van káros szenvedélye, mindenki gyűjt valami „nem szükségesnek” titulált dolgot. Így vagyok én a Starbucks-os termoszokkal Ahova eljutok, - ahol nem vétózták meg a kávézó láncot - onnan szerzek egyet. Van már osztrák, német, kínai, koreai, angol, spanyol termoszom vagy poharam. Családom tagjai egységesen elítélik ezt a feleslegesnek ítélt gyűjtőszenvedélyt, így hamarvást megelőlegezett ígéretet kaptam, hogy Koreából én már nem kapok tavaszi termoszokat, az biztos.

És most itt van előttem ez a két vidám sétáló pohár. Egy kicsi a csökkentett koffeintartalmú kávénak, egy nagy a zöld teának. Lélekvidító, egymással harmonizáló tavaszi színekkel. A leggyönyörűbb benne az, hogy az ember, akit szeretek, meggyőződése ellenére adta nekem ezt az ajándékot. Egészen egyszerűen azért, mert önzetlenül csupán örömöt akart szerezni annak, akit szeret. Sikerült. A "sarang"-ról nem is szólva... :-)

Ps: Imádott lányom – meggyőződése és harsány ellenállása ellenére – termoszt hozott nekem Angliából múlt héten. Jövő hónapban Párizsba repül, és már beígért egy termoszt az Eiffel torony aljából. Hát, Ők az én szeretteim. Az én nagyon – és agyonszeretteim.