Ügyes-bajos ügyek-bajok...

Én nem tudom, más hogy van ezzel, aki huzamosabb külföldi tartózkodás után szinte csak szusszanásnyi időre érkezik haza. Van-e neki is listája a fontos teendőkről, a határidős intéznivalókról, a halasztást nem tűrő ügyekről.  Shakespeare nem volt paranoid, amikor Hamletjának nagymonológjában górcső alá veszi, sőt mi több, elátkozza a „hivatalnak packázásait”, csak némiképp kiábrándító, hogy a késő reneszánszban is voltak az embereknek hasonló problémái. Az én „things to do” cetlim hosszú és első olvasatra elmegy tőle az ember életkedve. APEH, TB, OTP, bíróság, körzeti orvos, szakrendelők, posta, meg még amit nem lehetett kategorizálni.

Az úgy van, hogy az ember nagy lelkesedéssel napirendet csinál, és beosztja órákra lebontva a teendőket. Aztán magához vesz némi ásványvizet és rágcsát, és nekiindul az intézkedős napnak. Ma például az OTP-ben próbáltam zöld ágra vergődni az ügyintézőkkel, és a 3 megoldatlan problémából egy kipipálva arányt sikeresnek kell(ene) tekintenem, persze nem megy. Felidegesítettek, elhajtottak másik OTP-be, ellentmondó információkat adtak, illetve nem adták meg a kellő információt. Például azt az sms szolgáltatást, amit direkt lemondtam, mielőtt Koreába mentem, hogy tudjak utalni kintről is, (mivel a totálisan más GSM rendszer miatt nem működik kint az itteni mobilom) végre MOST inaktiválták. (Miután emiatt nem tudtam kintről utalni bárhova is a folyószámlámról) A kártyám augusztusban lejár, ezt próbáltam kicserélni, megújítani előzetesen, mivel nyáron újfent külföldön leszek. Nos, ilyen opció NINCS. A fontszámlához pedig szintén nem tudtam kártyát igényelni. Továbbá kínosan éreztem magamat, hogy ilyen sok, nehezen megválaszolható kérdéssel zaklattam az ügyintézőt. Holnap próbálkozom egy másik fiókban, a javaslatára.

Szakrendelő kipipálva, meglepően könnyen ment, ám amikor magamban meggondolatlanul elkiabáltam a kezdeti sikert, a több hónapra kiírt gyógyszer hiánycikk lett a gyógyszertárban, és egyáltalán nem kapni. Öröm az ürömben, hogy a félévente szokásos nagyrutin vérvételt - amit a magam megnyugtatására kérek preventív szándékkal  – holnap reggel meg tudom csinálni. Némi hátulütője a dolognak, hogy az eredmény valószínűleg akkorra lesz meg, amikor én már a brit akcentust gyakorlom Albionban.

Nem vagyok oda az ilyen napokért. Néha úgy érzem, keresve sem lehet jót találni bennük. Remélem, hogy  „még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”, amikor elektronikusan, interneten, vagy akár egy telefonon keresztül lehet ÉRDEMBEN intézni hivatalos ügyeket, akár egyetlen giga-adatbázisból, egyetlen ügyfélazonosítóval, az egymással kapcsolatban álló hivatalok számára átjárható és átlátható regisztrációs és ügyviteli rendszerrel. Bár ez így eléggé utópisztikusnak tűnik. Addig is, mint szerencsétlen Hamlet királyfi, én is tűröm balsorsom minden nyűgét s nyilait, és holnap nekilódulok a nagyobb kihívásnak: APEH ÉS TB.

ps:  mai pozitív - betartottam Koreában élő barátnőm, Monika tanácsát, aki vigasztalt levelében. Küldött egy mantrát és egy spirituális erőt adó képet, továbbá azt kérte, hogy ne csak lefelé nézzek, hanem emeljem fel a fejemet és keressem a szépet  mindenütt, ahol járok. Megtettem. És hihetetlen, de egy gyönyörű homlokzati falfreskóra bukkantam, a „nyócker” legnagyobb dzsumbujában. J