Kedves Laci!
Meglepődve tapasztaltam, hogy mind Te, mind a lakás "tulajdonosa" mennyire szívetekre vettétek az elkeseredett, de inkább ironikus, és mindenképpen őszinte ’helyzetjelentésemet’. Szemrehányásotok (???) feltételezi azt, hogy KÖTELESSÉGEM jól és biztonságban érezni magamat annak ellenére, hogy éjjelente késelős verekedéseket kell kerülgetnem hazafelé menet, és naponta néznek kurvának a mellettem lelassító autók, illetve hogy kéregetők szórnak átkot rám, mert nem adok piáravalót. Csöppet érzem álszentnek és igazságtalannak a kirohanásotokat, de megpróbálom kifejteni.
Úgy érzem, hogy a lakás nem szorul fogadatlan prókátorokra. Tisztán és rendesen lesz itthagyva 2 hét múlva, a rezsiköltségek megtérítésével. És akkor majd nyugodtan lehet felszámolni, visszaadni, gondolkodni a sorsa felett, mert ez a probléma van most napirenden, ha jól hallottam.
Igazad van, az ember hogyléte leginkább az anyagiakon, és főleg a lelkieken múlik. Ezért van az, hogy nagyon remélem, hogy tényleg nem az az ember fog nekem vizet prédikálni és bort inni, akinek markáns és konkrét véleményével tisztában vagyok, nem csak a környékkel, hanem a jelenlegi kritikán aluli magyar társadalmi és – főként – gazdasági helyzettel kapcsolatban. Aki külföldön kíván stabil anyagi hátteret biztosítani önmaga számára, aki nyarai jó részét külföldi tengerpartokon tölti, és aki kávézni ruccan ki Rómába, az legyen szíves ne a szememre hányni, hogy áradozok Essexről. (bántó túlzásnak tartom az áradozást, de nálad, most, belefér.) Hadd ne kelljen részleteznem, hogy a közvetlen baráti és ismeretségi köreinkből hányan menekülnek külföldre, szidván az aktuális „nyomorukat”. Én is azt teszem.
Én magam régen leszámoltam azzal, hogy álszent módon szépítsem a valóságot, elhallgassam a valódi érzelmeimet, vagy kozmetikázzam az aktuális helyzetemet. Szomorú lennék, ha a blogomban (webes naplómban?) nem azt írhatnám, amit akarok. Mellesleg csalódnék is magamban. Óriási szabadsága a mai világnak, hogy az ember (majdnem) mindig azt olvassa, amihez kedve van. Blogom olvasása is fakultatív.
Lesztek szívesek időben szólni, ha érzelmeitek megsértése miatt új helyet kell keresnem. Megoldom azt is. Maradok továbbra is a saját őszinte véleményemmel:
keresztlányod anyja: m
Isten hozott az oldalamon! Amit mondani szeretnék, az teljes átfedésben benne van a mottóban. Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Simone Weil csodálatos gondolatát egykori mentorom, Schäffer Erzsébet hagyta rám. Eddigi életem során kegyes volt hozzám a Sors, és csodálatos élményekkel ajándékozott meg, melyeket 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése