Utószor a válásról - de még inkább a szeretetről

Mert leginkább akkor világlik ki tisztán és fényességesen, és olyan mindent eldöntően, hogy ki a jóakaró és ki a hamis körülötted, amikor az életed egy nagy próbájában vagy krízishelyzetében megnyilvánulnak feléd az emberek. (Vagy nem nyilvánulnak meg, egyáltalán, és jelzésértékű a hallgatás is. És az az egy, váratlan és letaglózó támadás is, amit éppen a "családom" bizonyos tagjaitól kaptam. Hát így derülnek ki a valók, és szolgálnak életreszóló tanulsággal.)

Felfoghatatlan sok levelet, üzenetet kaptam az elmúlt napokban, melyek megválaszolására képtelen voltam. A legfurcsább az volt, hogy az emberek komolyan NEM HITTÉK EL, hogy vége a kapcsolatomnak. Mondhatni, nagy tanulsággal szolgált mindegyik, némelyik pedig oly makacs erővel és reménnyel töltött el, hogy azóta is kutatom: hol rejlik e szavaknak a valódi ereje...? Nem állom meg, hogy ne citáljak ide párat, - ezért bocsánatot is kérek utólag – és az anonimitást is tiszteletben tartom. És engedjétek meg, hogy e fórumon csak részben válaszoljak, de annyit elmondjak előre is, hogy soha ennyire még nem éreztem azt, hogy vannak jóakaróim, segítőim, barátaim, Lélektársaim. KÖSZÖNÖM. Tudom, ez semmi, de amit érzek, az aligha elmondható. Mindezt azért írtam le, hogy lássátok, hogy – minden túlzás nélkül MILYEN FANTASZTIKUS EMBEREK VAGYTOK!

„Drága Valahai Legjobb Barátnőm! Figyelgetlek már egy ideje, meglepődtem Koreán, örültem, hogy sínen van az életed, olvastam a bejegyzéseidet.....de most olyan mérhetetlen bánatot érzek Rajtad olyan messziről, hogy csak na....tudod, magam is az elváltak klubját erősítem már tíz éve...aztán azóta van egy pasim és három átok rossz kölköm. Na, ez aztán frappáns tanulság, mi ? Egyéb közhelyek helyett -hisz Te is ismered, gondolom- kedvenc mondásom Buddhától : " AMI JÖN, FOGADJÁTOK. AMI MEGY, ENGEDJÉTEK..." Soxeretettel és millió erősítő puszit küldve : xy”

(Ő a legnagyobb riválisom volt a gimnáziumban. Irigyeltem és felnéztem rá. Évek óta nem beszéltünk. Soha nem gondoltam rá legjobb barátnőként, - csak szerettem volna az lenni – de mellette is, mellettem is más volt ebben a státuszban. Most, hogy váratlanul üzent, úgy érzem, mégis csak Ő volt a legjobb barátnőm.)

„...tudom, hogy most főleg magaddal és a másikkal van megbeszélnivalód, nem velem, velünk. csak azt szeretném mondani, hogy olyan van, Mira, hogy az ember eltéveszti. a szerelmet. szerintem nagy bátorság kell felismerni, és szépen reagálva (!) továbbmenni az úton. sok erőt kívánok nektek ehhez, sokat gondolok rátok. ölellek. xy”

(Drága xy, most csak annyit, hogy nem tévesztettem el. :) Mármint a szerelmet. Csak éppen – nem sikerült, mint több milliárdnak a földön. És van egy még szomorúbb hírem: most döbbentem rá igazán, hogy minden rossznak az okozója az, hogy nem kommunikálnak egymással az emberek. A többit pedig majd bővebben.)

 

„Meli!!!!!!!!!!!!!! MI EZ AZ EGÉSZ???????????????? Közös "barátunk" kérdezett rá, én tudok-e erről. Most olvasom a blogodat. HA lehet róla beszélni, és ha akarsz, írj, hogy mi van, legfontosabban pedig: HOGY VAGY??? És mi az oka? Furcsa, mert az első szívroham után pár perccel később most tök nyugodt vagyok veled kapcsolatban. Nem lesz baj. De miért? És hogy? És mi van? Millió ölelés: xy”

(a legkorrektebb és legőszintébb levél volt az összes közül. értem aggódik. és mégis – minden elveszettségem ellenére: nyugodt velem kapcsolatban. ezt a bizalmat én nem tudom eléggé megköszönni neki...)

„Drága Melinda, Olvastam a facebookon, hogy történés van. És úgy megdöbbentem, hogy hirtelen nem ment a jelszavam a gugliba. Annyira örültem, mikor elkezdődött, és persze hogy is érteném most, hogy miért lett vége, hiszen alig vagyunk kapcsolatban effektíve. De én azért sokat gondolok rád, és most mégtöbbet. Talán mégis valahogy valamilyen kapcsolatban vagyunk, a nem megfogható szinten. Nem kérdezek, ha nem akarod. (pedig...) És nagyon-nagyon sajnálom, hogy így alakult. Keressed, amiért így kellett lennie, keressed, amiért jobb így, keresd benne a jó dolgokat, és próbálj belőlük erőt meríteni. Ha tudnék bárhogyan segíteni, szólj, nem csak úgy mondom. Uff, én Szeretettel: xy”

(Az egyike a legjobb szívűeknek, a legjobb és legszelídebb embereknek. Igen, drága xy, valamilyen nem megfogható kapcsolatban vagyunk, ezt nagyon jól látod. nagyon fontosnak tartom a vastagon kiemelt gondolatot – ha nem éppen a legfontosabbnak. szeretettel ölellek.)

„Szia Drága! Először csak rossz viccnek gondoltam, persze ki viccel ilyenekkel (???), de éreztem, hogy valami nem stimmel! Remélem, amikor visszajössz, és elkezded az ÚJ ÉLETedet, ugyanazt a Melcsit fogjuk visszakapni, aki kiment Koreába, boldogan, reményekkel, őszinte, gyermeki kíváncsisággal, bizalommal és hittel! Igaz, kicsit bölcsebb, okosabb és világjártabb leszel, de mi ezt a Melcsit is szeretni fogjuk! Nem akarok vájkálni az életedben, csak szeretném, ha tudnád, hogy, melletted állok szívvel, lélekkel! Ha tudlak a következő időszakban is megpróbálok mosolyt csalni az arcodra. Kívánom, hogy a következő hónapokat, bármennyire is nehéz lesz, békével és nyugalommal tudd átélni. Kívánom azt a lelki békét, ami most Rád talált! xy”

(Ő a legfiatalabb, legkedvesebb és legnaívabb kicsi barátnőm. Mindig erőt ad és jókedvre derít a lelkesedése. Kettőnk titkos erőt adó versét mellékelte még, Kiplingtől az „If” címűt.)

„édesem... most olvasom, hogy mi történt... a facebookon azt hittem csak tréfa. nagyon sajnálom, és tulajdonképpen meg vagyok döbbenve.... hiszen mindig olyan szerelemmel írtál eddig róla/rólatok. virtuális lelki támaszom szeretném ezúton is felajánlani, és egyúttal felhívni a figyelmed arra, hogy le van sz**va, hogy mások mit gondolnak! ölelés. igazából az én reményem volt csak, hogy ez tréfa.... és ne aggódj, semmiért, csak tedd, amit jólesik, mondj, amennyit jólesik. valami megmagyarázhatatlan okból nagy szeretetet érzek feléd, szeretnivaló, szeretetre méltó ember vagy, ebben ne kételkedj soha! xy”

(Hihetetlen, de Ő az egyike azoknak, akikkel nem álltunk egymáshoz közel az egyetemen. Nem tudom, hogyan lehetséges ez, dekésőbb egyre közelebb kerültünk egymáshoz, - igen, lélekben, bár virtuálisan :) - és nagyon megszerettem Őt. Neki most csak annyit, hogy amikor olyan nagy szerelemmel írtam „róla”, rólunk, annak minden szava igaz volt.)

„Kedves! Kitartást tudok küldeni, ölelést, nehéz így, mert messze vagy, de lelkem egy része Veled van! Ha hazajössz és kell egy támasz, tudod, hogy rám mindig számíthatsz! Ne tartsd vissza azt, aminek ki kell jönnie, különben belülről rág szét. Tapasztalat... Hívj, ha kellek!”

(ha lehetséges, Ő a legerősebb mindegyikőnk közül. Tudom, hogy soha nem engedné, hogy elhagyjam magamat. Keményen tartaná a karomat, és visszacibálna a szakadék széléről. Reméljük, nem lesz rá szükség.)

"Szeretlek Mira, így távolból, virtuálisan és remélem még ebben az életben személyesen is!"

(Ő "csak" egyszerűen olyan, hogy ki meri mondani, hogy szeret, és tele van szeretettel. :) Azt hiszem, ez a képesség a 'minden'. És nagyon nagy szükségem lenne, hogy átölelhessem Őt!")

„Kedves Mirám, a fészbukos posztod után olvastam a blogodat is. Részemről nincs ujjongás, kárörvendés, se megmondtamozás. Igaz sosem voltam, sem ellendrukker, sem kamujós :) Tudom, hogy emberből vagyunk, igenis változnak a dolgok, és én személy szerint, szorítok neked a legjobbakért. Én is túl vagyok egy nagyon, nagyon, nagyon nagy krízisen (nagyjából), nem untatlak vele, csak azért írom, hogy tudd, senkinek nem tartozol sem magyarázattal, sem semmivel. Kinek mi köze hozzá. Persze ahogy írtad, hirtelen tele lesz az ember lányának környezete, csupa-csupa szentéletű, természetesen feddhetetlen jellemű, álszent hülyével, akik mind tudják a tutit, és bezzegelnek a saját vacak kis példáikkal. Mindegy, a lényeg csak annyi, h különbnek érezhessék magukat. Bízom benne, körülötted azért inkább a barátok vannak, nem az ilyen okostónik. Fel a fejjel, és örülök h nyugodt vagy és erős, ez azt jelenti, h nem vagy bizonytalan és az jó. Ölellek: xy”

(Ez az ’xy’ valójában olyan, mint én. :) Természetünkben, jellemünkben hasonlóak vagyunk –ha nem haragszik meg ezért. Minden szava igaz, amit az emberekről írt. Nagyon nagy erőt adott nekem, és nagyon kedvelem Őt.)

"Draga Mira, Hiaba irnam hogy sajnalom amit latok hogy törtent :( Tudom/gondolom hogy nem sajnalatot varsz akarsz az emberektöl :( Legalabbis en anno nem azt vartam, csak hogy ott legyenek nekem ....Kuldök neked egy oriasi HUG-ot es gondolok rad.....sok sok puszi es öleles! (ha szeretnel elbujni a vilag elöl... nyitva van ajtom elötted!)"

(Igen, Őhozzá tényleg mehetnék, ha nem lenne hova mennem. Még ha jobb is lenne elbújni a világ elől, ezentúl inkább bejárnám azt, és elmennék a barátaimhoz, hogy megköszönjem Nekik, hogy velem voltak, vannak, lesznek.) 

„Ahogy sírtam örömömben, amikor megtudtam, úgy sírok most bánatomban, hogy megtudtam :( A válás nagyon kegyetlen lélektörő, olyasmi mint egy horcrux készítése - nekem már van egy jegygyűrűbe zárva... talán így "könnyebb", hogy nincs közös babátok, drukkolok mindkettőtöknek..."

(Te és én... emlékszel, azt mondtuk, hogy egyforma csoda történt az életünkben, a Második Nagy Esély. Nevettél, és én is Veled nevettem. Most sírsz, és én is Veled sírok. Csak azzal bíztass, hogy az emberrel nem csak egyszer történnek meg azok a bizonyos (sokadik) Nagy Esélyek. Egyet még. SOKKAL könnyebb lenne, ha lenne egy közös babánk. Na... hát eddig bírtam bőgés nélkül...)

„Szija drága! Gondolom, sőt biztos vagyok benne, hogy én vagyok a sokadik a sorban, aki ma reggel meglepődve olvasta, hogy mi a "sátuszod". Már magát a szót is borzalmasnak találom, mert hát ez nem státusz. Igazat megvallva nem sokat tudok Rólad, hiszen csak néhány hónapot töltöttünk tanulással együtt az iskola padban, de valahogy mindig tisztelettel és csodálattal figyeltelek, hogy mennyire szorgalmas, fegyelmezett, okos, és nem mellesleg csoda szép nő vagyok. Elképzelni sem tudtam, hogyan lehet, dolgozni, tanulni és gyermeket nevelni, de Te ezt együtt mind művelted. Komolyan élvezted, sőt élvezed a tiszteletemet. Nem is akarom szaporatani a szót, csak annyit, hogy tudd, oda ki a világ másik szegletébe ebben a percben elindítottam egy nagy nagy ölelést. Ami néha nem jelet semmit, de nekem sokat tud jelenteni egy nagy néma ölelés, ami csak annyit jelent, hogy bár máshogy nem, de gondoltaban veled vagyok. Hiszem neked, veled, hogy van, lesz még szerelem. Mert örömmel olvastam minden egyes boldogsággal telni szavadat. Ügyes és okos leszel, ebben a helyzetben, amiben egyátalán nem lehet ügyes és okos az ember. Vigyázz nagyon magadra. Kellenek az ilyen jó emberek erre a világra! xy”

(Drága xy! Bennem többen tudatosították mostanában – erősen és sikeresen – hogy nem vagyok jó ember. De az előtted szólók és Te kezditek visszaadni a hitemet – magamban. Tudod, hogy ez a legnagyobb ajándék, amit mostanában kaphatok? A legfontosabb credo ott van a kiemelt mondatodban: hiszem, hogy van, lesz még szerelem. Szeretettel ölellek!”)

 

Hát, egyelőre ennyi, a teljesség igénye nélkül, kronológiát figyelmen kívül hagyva. És ha most fel tudom emelni a fejemet, és tovább tudom csinálni a dolgaimat, és élvezni az életből azt, ami a körülményektől függetlenül szép és jó, és ha mindezt képes vagyok tolmácsolni is Felétek, akkor ezt CSAK NEKTEK köszönhetem. A BARÁTAIMNAK.