Szénszünet és mesetél

Igen, most már azt mondjuk, "mesetél" volt, mert a nosztalgikus emlékezés mindent kegyesen megszépít. Nagyon jól emlékszem én is 1986 extrém havazására, de legfőképpen arra, hogy milyen izgalommal örvendeztünk, hogy nem kell iskolába menni. A "szénszünet" kifejezés azóta is kellemes képzettársításokat jelent nekem, pedig másoknak valóban komoly krízis volt a fűtőanyag tényleges hiánya... Mi, újpalotati kulcsos gyerekek, hatalmas jégkunyhókat építettünk a parkokban, és véresen komolyan gondolt hógolyó csatákat vívtunk egymással a területekért. De csak addig, amíg anyáink le nem kiabáltak az ablakból, mert tudták, hogy addigra már a zizegős anorák anyagból készület kétujjas kesztyűnkből is csavarni lehetett a hólevet.

http://index.hu/belfold/2012/02/03/ez_lehet_a_kommunizmus_utani_generaciok_mesetele/

Szeretem az ilyen nagy-nagy havazásokat. Az emberek visszavonulnak a - jó esetben - fűtött kuckóikba, és nincs is motivációjuk kimozdulni onnan. Előkerülnek a jól bevált, retrográd elfoglaltságok, mint az egymással történő beszélgetés, - nem chat-en, nem online, nem skype-on, hanem SZEMÉLYESEN. Jól jön egy pokróc, mamusz vagy lábtyű, és ilyenkor még az is teázik, aki az év egyéb szakában megveti az aromás forró nedűt. A hangulat kelléke lehet még egy félig olvasott könyv, esetleg alkonyatkor a gyertyafény. "A boldogság önfeledt, punnyadt, harmonikus állapotához feltétlenül csendes, szelíd érzések és körülmények szükségesek." - írja Vass Virág, valójában nagyo találóan.  

Az északi népek, akik nálunknál jóval türelmesebb bölcsességgel állnak a Természet nagy erejének megnyilatkozásaihoz. A téli napforduló után még hónapokig tart a masszív, havas és jéghideg, sötét tél. A skandináv népek nem olyan ostobák, hogy divatozzanak ezekben a hónapokban. Náluk nincs ilyenkor tűsarkú trendi csizmában való egyensúlyozás, csípőnadrág és csini horgolt kesztyű és sapka. Bundás csizmában, síoverallban, usánkában mennek ki az utcára, ha havat kell lapátolni. Már kora délután visszavonulnak melegen fűtött házaikba. A jómódúbbak naponta használják a szaunát. Az ablakokban mindenhol lámpások, mécsesek és fények világítanak, hogy messzire űzzék a hosszú tél árnyait. A kinti komorságot ellensúlyozva odabent barátságosan világos, pasztellszínű vagy fehér az északiak otthona. Az asztalokra felkerülnek a forró italok, a lélek – és bensőmelengető glögg (forralt bor), és a grog (forró rumos ital), no meg a különféle gyümölcsteák. Ilyen előkészületekkel aztán valóban nagy-nagy belső nyugalommal lehet szemlélni az ablakpárkányból a sarki fény varázslatos színeit.

A varázsos havazás és a zimankó zordabb oldala az, hogy emberek halhatnak meg. Pár napja jutott eszembe, hogy milyen jó lenne, ha úgy telne el ez a szélsőségesen rideg tél, hogy senki nem fagy halálra. Már megvannak az első áldozatok. Ahogy elnéztem, a kormány és a civil szervezetek is megtettek mindent azért, hogy ne kelljen embernek/állatnak szabad ég alatt átvészelnie a gyilkos mínuszokat. Én pedig jelentkeztem a Menhely Alapítványhoz önkéntesnek. Gondolom, elkél több kéz segítsége is, legyen szó ételosztásról, éjszakai ügyeletről vagy a meleg ruhák szortírozásáról. Elképzelni sem tudom, milyen érzés lehet halálra fagyni. Vagyis hát... ahogy olvasom, az ember legfőképpen nem érez SEMMIT. És bár felesleges meleg takaróm nincs, amit odaadhatnék, azt a számot azért elmentettem a telefonomba, amit hívni lehet, ha az utcán fekvő hajléktalant látunk.

Menhely diszpécser szolgálat:   +36 1 338 41 86  (nonstop)

Én ezt látom, amikor kinézek az ablakon.