Itthon Koreában

Azon gondolkodtam, miközben a színpadról a fülembe kúsztak az arirang  édeskeserű dallamai, hogy vajon most a koreai vendégeknek is ugyanúgy összeszorul-e a torkuk, mint az enyém, amikor hallom ezt a gyönyörű dalt. Lopva körbenéztem, és láttam, hogy igen, hát persze... Mert oly’ hasonlóak vagyunk mi, koreaiak és magyarok... Túl, a tagadhatatlan történelmi és mentalitásbeli hasonlóságokon, az élethez való hozzáálláson, az érzelmek meg - és átélésén...és én ilyenkor látom csak igazán. Amikor valahol EGYÜTT van a koreai és a magyar ember.

Megnyílt a budapesti Koreai Kulturális Központ.  Az ünnepélyen résztvevő lelkeseket minden bizonnyal két csoportra lehet osztani. Akik már megjárták Koreát, és szívük minden dobbanásával visszavágynak oda. (na, ez vagyok én.) És akik még nem jutottak el oda, de szívük minden dobbanásával arra törekednek, hogy egyszer majd lássák a királyi palotákat, saját szemükkel. Osztatlan sikert aratott a koreai néptánc ugyanúgy, mint a magyar népdal, a hagyományos koreai hangszerekkel előadott Liszt- adaptáció csak úgy, mint a K-Pop táncbetét.

Ha azt mondom, hogy hiánypótlás, az nem fejezi ki kellőképpen annak az egyre bővülő, Korea-rajongó csapatnak a lelkesedését, amely hetek (hónapok, évek... ) óta várja a központ létrejöttét. A szerencsésebbek tehettek is érte, bár az utóbbi napok feszített tempóját, a tökéletességre való maximalizmusát nem kívánom senkinek. Mert ilyen a központ. Tökéletes. Olyan, mint egy múzeum. Engem a szöuli, Gwanghwamun téren található, Sejong király szobra alatt megbúvó Hangul múzeumra emlékeztet. Lenyűgözően modern, és elbűvölően autentikus. A hightech kijelzőkön szívfájdítóan gyönyörű képek peregnek a „Csendes Hajnalok” országáról, a termekben pedig hagyományos kiállítások is vannak, tipikus koreai teás készletekkel, tradicionális öltözetekkel, néprajzi és kultúrtörténeti tárgyakkal –köztük az én kedvencemmel, a színpompásra cizellált koreai haranggal (buk).

Ázsiába vissza kell menni.

És aki nem tud menni Koreába, annak most idejött Korea, Magyarországra. Fantasztikus programokkal, nyelvtanfolyamokkal várják a látogatókat. (Előbbit -  a már megszokott és jól bevált Koreai filmklubot, mely ezután méltó helyét foglalja el a KKK-ban – már február második felében kipróbálhatom. Utóbbit már a jövő héten, mivel elkezdem az alapfokú koreai nyelvtanfolyamot, ahová óriási meglepetésként és ajándékként bejutottam, a hússzoros túljelentkezés ellenére. J) Lesz még koreai kulinária, vagyis főzőtanfolyam, amit csak azok értékelnek igazán, akik már kóstoltak kimcsit, bulgogit vagy bibimpabot... Szó esett még taekwon-do sportolási lehetőségről, és egy esetleges koreai történelmi sorozatokról szóló klubról is. De aki „csak” egy jó teát akar inni a hangulatos hanji papírral bevont paravánok között, vagy kedvenc könyveit, dvd-it vagy újságjait szeretné nézegetni/olvasgatni eredeti nyelven, az bármikor beugorhat a Csörsz utca 49-51 alá, és élvezheti a hamisíthatatlan „han életstílust”. :)

Mert kell egy hely. Mert kell egy csapat. Mert kell egy érzés.

Mert Korea ... KELL.

(ps: további képek a facebook-on.)