Anya-lánya búcsúnap

A Százholdas Pagonyban Micimackó és Malacka mindig találnak okot arra, hogy a barátaikkal találkozzanak, ünnepeljenek, összejöjjenek, egyenek-igyanak... Ilyeténképpen döntöttünk mi is úgy a lányommal, hogy tartunk egy 'Anya-Lánya'-Búcsúnapot. Elnézvén, vagy inkább átérezvén a bőrünk alá hatoló hideget, lehetett volna ez éppenséggel egy szomorkás 'őszköszöntő-nap' is. De nem az lett. Mert így akartuk.

Egy pompás villásreggelivel kezdtünk az Ikeában, - és kicsit elgondolkodtunk, hogy miért szűntek meg Budapesten a békebeli reggelizős helyek, és miért csak a Mekibe, vagy az említett bútoráruházba lehet menni hasonló reggeli kulináris élvezetek után kutatva.

Külön bónuszként találkoztunk egy szeretett évfolyamtársammal, Klárival, aki hihetetlenül kedves volt, és lenyűgözött minket a szeretetével és nyugalmával.

Teli hassal és igen fázódva, de jó kedélyállapotban sétáltunk ki a kedvenc placcunkra, a Hősök terére, és a zavarosszürke ég és masszívan hulló eső sem riasztott el minket. Egymás szavába vágva meséltünk, beszéltünk egymással. Miután átázott a cipőnk, fedél alá menekültünk. Beültünk egy moziba, és megnéztük azt, amit épp játszottak, persze teljes átéléssel ropogtattuk a kukoricát és a nacho chipset a légiós film közben. (nagyon kiokosodtunk a 'protoskótok' fajtáját illetően...:)

És mivel már este lett, a napot a Libri kávézóban akartuk befejezni. Bianka párja, Bálint is csatlakozott hozzánk, és olyan jellegű finomságokat tettünk magunkévá, mint a Nagyi gyümölcsteája, a Maharadzsa fahéjas kávéja, na meg kongói mangó torta, és madagaszkári forró karamella. A 'kellemest a hasznossal' utóbbi része a felvételi tájékoztató intenzív átlapozgatása volt, a nagykorú gyermeklány reményteli jövőjének egyengetése céljából. :)

Szerettem ma a Lányommal lenni. Szeretek mindig Vele lenni. Bárcsak mindig Vele lehetnék. De hogy is mondja az a keleti bölcsesség: a legtöbb, amit egy gyermeknek adhatunk, az a gyökerek és szárnyak.