Isten hozott az oldalamon! Amit mondani szeretnék, az teljes átfedésben benne van a mottóban. Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Simone Weil csodálatos gondolatát egykori mentorom, Schäffer Erzsébet hagyta rám. Eddigi életem során kegyes volt hozzám a Sors, és csodálatos élményekkel ajándékozott meg, melyeket megoszthattam másokkal is előző blogomban. Köszönöm annak, aki olvasta. Hiszek abban, hogy mindennek rendelt ideje van. Ideje van a sírásnak és nevetésnek, keresésnek és vesztésnek, megőrzésnek és eldobásnak. De leginkább annak jött el az ideje hogy becsüljük, értékeljük, szeressük és óvjuk azt, ami megadatott nekünk. Gondolatokat, rácsodálkozásokat és felfedezéseket tudok ígérni – de csakis az én szubjektív emocionális szűrőmön keresztül. Élményekkel teli napot kívánok!
Így pontosabb:
VálaszTörlés"Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak
Hagyd örökűl ha kihúnysz: A HAZA MINDEN ELŐTT."