Mert vannak dolgok, melyek állandóak, hál' Istennek, még a különböző kamaszgenerációkban is. A lányom gimnáziumában holnap kerül fel a várva várt „V” betű: VAKÁCIÓ!
Hány nyárelőn vártuk izzadva- remegve, hogy felírhassuk végre a fekete, majd később zöld táblákra a felkiáltójelet… Nem ám csak úgy simán, hanem kalligrafikusan, cirkalmas ábrákkal megtoldva szép terjedelmesen, hogy még véletlenül se férjen oda egyenlet vagy tétel. Valóságos presztízsharc folyt azért, hogy ki milyen betűt érdemel ki, illetve hogy melyik osztálynak észbontóbb a szabadságot jelképező felirata. A varázsszó és a környezete tabu volt, íratlan szabályként még a tanár sem törölhette le. A CIÓ táján már nem illett feleltetni, KÁCIÓ-nál már beszámíthatatlanok voltunk. A monumentális V betű beterítette az egész táblát, és jó ómennek tartottuk, ha szeptemberben az első tanítási napon még láttuk a vágyott vakáció megkopott krétanyomait.
Iskolarendszerek jönnek-mennek, nemzeti alaptantervek íródnak át, generációk váltják egymást ingatag értékrendekkel – de van, ami nem változik soha. Ilyen a VAKÁCIÓ felirat a táblán.
Isten hozott az oldalamon! Amit mondani szeretnék, az teljes átfedésben benne van a mottóban. Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Simone Weil csodálatos gondolatát egykori mentorom, Schäffer Erzsébet hagyta rám. Eddigi életem során kegyes volt hozzám a Sors, és csodálatos élményekkel ajándékozott meg, melyeket 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése