Útravaló mantrám

Hát elértem végre az Utam elejére. :-) Csomagom összepakolva, szívem nyugtalan dobogása lecsendesítve, lelkem megszelidítve. Az elmúlt napokban nagyon sok jó ember jókívánsága adott nekem erőt ahhoz, hogy könnyebben viseljem ezt az idegölő és kaotikus időszakot. Elgondolkodtam azon, hogy mit is vihetnék magammal az ’új életembe’ Koreába. Aztán eszembe jutott, hogy keleten az emberek – az embert próbáló időkben – kerítenek maguknak egy mantrát. Egy olyan védikus imát, melynek szavait rózsafüzér gyöngyeiként morzsolhatják, mormolhatják, mintegy megerősítve vele a lelküket. Én Hamvas Béla szavait viszem magammal útravalóként.

"A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útrabocsájtó Hatalom így szólt: Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyd a sötétségben elmerülni! Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg! Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja! De jaj neked, ha magadnak tartod! Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj, és élj, mert a világ a tiéd!"
(Hamvas Béla: Útravaló)

/Amint visszatalálok a rendes kerékvágásba, élményeimet újra megosztom a Koreai anzixban./ (http://mirakorea.blogspot.com)