
Olyan tavasz van, hogy az már szinte nyár. Önkéntelenül is mosolyogni kellett, ahogy sétáltam lefelé a dombról a Lányommal, - aki mellesleg inkább azon bosszankodott, hogy nincs tavaszi kabátja. (Tudom, láttam, emlékszem rá. Kicsi, drapp, velúr utánzat, csinoska. Csak elő kell kutatni.) Na ja. Az egy mocsok meló. Bezsákolni a kötött sálakat, bundás csizmiket, meleg kabátokat. Előhalászni a levendulás csomagokkal telerakott tavaszi és nyári zsákokat. Újramosni a vidáman színes tavaszi és nyári göncöket, majd kirakni az egyre erősödő napsütésre. Mert napfény-illatú ruhákra vágyunk, a tél nehéz, avítt szagai után.

S ha már színes és virág, ellenállhatatlan ruházatra leltem az elmúlt hetekben, melynek csak az az egy baja van, hogy nem én találtam ki. Újra divatba jött a kalocsai hímzés, (vagyis hát: volt igazán divatos és népszerű egyáltalán...?) a népművészeti mintákkal tarkított ruhák, főleg farmerek és ingek. A magyaros desing ellenállhatatlan, ízléses, és nagyon szép. A kreatív ötlet a Folk Fashion fantázianevet viseli, és sajnos elég borsos az ára. Kincseket érne most egy ügyes kezű nagymama, dédi vagy nagynéni, aki ingyen felhímezné a már meglévő mellényre, kabátra vagy nadrágra a kalocsai, hollókői vagy matyómintát. Én még tanultam varrni, kötni és hímezni a gyakorlati foglalkozáson és technika órán az iskolában, szóval lehet, hogy nekidurálom magamat, és ráálmodom, megkreálom a saját elképzelésemet az egyik farmerkabátomra. Hogy igazán stílszerűen ünnepeljem a tavasz visszavonhatatlan kirobbanását. J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése