Xié xie, vagyis 'köszönöm'!

Persze ma sem állítom, hogy könnyű kínaiul megtanulni, de most már, hogy vége az alapfokú tanfolyamnak és egy ideig minden nap gyakorolgattam valamennyire, reménytelibbnek tűnik fel a vállalkozás. Emellett fogalmam sem volt róla, hogy mandarinul tanulni ilyen szórakoztató. Élveztem minden napot, amit az ELTE Konfuciusz Intézetében töltöttem, és ezzel minden bizonnyal a többiek is így voltak, akik lelkesen végigülték velem az órákat a bűbájos Ting tanárnővel. Az Intézet hirdette meg az ingyenes kínai tanfolyamot, és azok folyamatosan indulnak, ezért érdemes figyelni a honlapot. Meglepődtem, amikor láttam, hogy milyen hamar betelnek a helyek, mert ugyan ki és milyen megfontolásból vállalkozna a meglehetősen bonyolult ázsiai nyelv tanulására. Az még jobban meglepett, hogy milyen aktív, komolyan érdeklődő vegyes csapat jött össze. Minden korosztály, nem és társadalmi réteg képviseltette magát, diákok és nyugdíjasok, cégtulajdonosok és munkanélküliek, Kínát megjártak és arról csak álmodozók. Egy volt közös bennük: igazi odaadással gyakorolták a ’chí’, ’shi’ és ’xí’ közötti különbséget.

Egy hiánypótló tankönyv is született az Intézet dolgozóinak közreműködésével, melyet 2011-ben adtak ki. A könyvet logikusan építették fel, a magyar nyelvnek és agynak megfelelő módszerekkel és tematikával látták el, nem csak grammatikai, hanem történelmi  és országismereti jegyzetekkel is bővítették. Az órákon általában pinyinül írtunk, ám az eredeti kínai írásjegyeket, és az azokból kialakult modern variánsokat is gyakoroltuk, papírra vetettük. Mindemellett a tradicionális kínai kultúrát is érintettük, és megtudtuk – többek között - , hogy mi is az a fehér tea, és hogy a nagyon fontos kínai sárkány szimbólumában kilenc különböző állat van, vagy hogy a kínaiak, ha nem tudnak aludni, miért nem bárányokat számolnak, hanem lehulló vízcseppeket.

A kurzusnak (egyelőre) vége. Megint csak rádöbbentem, hogy mennyire szerencsés vagyok, - ahogy a csoporttársaim is mondták -, hogy annyi szépséges messzi helyet megjártam, így Kína egy aprócska déli szegletét, Guangzhout és Hongkongot is. A Tanárnőnek szánt búcsúajándék ötlete tőlem származott, a szervezést is vállaltam. Starbucks-os termoszt kapott, budapesti grafikával. (Láttam Ázsiában, mennyire népszerűek ezek a „sétáló poharak”. Mindenki abban cipeli a teáját, kávéját.) Került még a csomagba a Kínából hozott apróságokból pár gesztusértékű dolog. Kis jade köves telefondísz, sárkányos piros boríték a jelképes kínai pénzzel, a holdújév alkalmából. Gyümölcs, mert az szerencsét hoz és jólétet jelent. Evőpálcika és zöld tea. Virágot is kapott a Tanárnő, sárga színűt, mert az is jó ómen Ázsiában. Annyira örült neki, ahogy csak az ázsiai emberek tudnak örülni ajándéknak.

Mindent összegezve azt kell hogy mondja, hogy imádtam kínaiul tanulni. Bár továbbra is megértem, hogy a Húgom miért úgy tanulta a kantonit az egyetemen, hogy egy év olvasás, egy év beszéd, egy év írás. Én egyelőre csak a következőket tudom elmondani és leírni, - persze itt anélkül, hogy jelölni tudnám a négy különböző tónust a laptop billentyűivel. Túléléshez talán ez is elég lesz. J

Ní háo! Wó jiáo Mira. Rén shi ní hén gáo xing. Wó shí xiong yá li ren. Jin nián shí lóng nián. Qu nián shí tú nián. Ming nián shí shé nián. Wó shú góu. Wó hui shuó ying yú, hé yí diánr hán yú. Wó xi huan jiáo zi. Háo chi! Wé ké, e é. Wó páo chá, wó hé bái chá. Wó ái méi hái. Yóu wéntima? Méi yóu. Xié xie! Zái jián!*

*Hello! A nevem Mira. Örülük, hogy megismerhetem. Magyar vagyok. Ez az év a Sárkány éve. A múlt év a Nyúl éve volt. A jövő év a Kígyó éve lesz. Én Kutya vagyok. Tudok angolul beszélni, és egy kicsit kínaiul is. Szeretem a kínai gombócot, nagyon finom! Én szomjas vagyok, ő éhes. Készítek teát, és iszom fehér teát. Szeretem a gyönyörű tengert. Van kérdésed? Nekem nincs. Köszönöm. Viszlát!